Thealter

Az igazi fesztiválarcok

Az igazi fesztiválarcok az önkénteseink: szinte a kezdetektől velünk vannak, színházzá varázsolnak bármilyen teret, segítik a munkánkat, tájékoztatják a nézőket, kapcsolatot tartanak a művészekkel. A segítségük nélkül elképzelhetetlen a THEALTER. Jó hangulatot, humort, lelkesedést csempésznek a fesztivál mindennapjaiba.

Heti kétszer frissülő sorozatunkban őket mutatjuk most be – és egyúttal köszönjük a munkájukat! Reméljük, hogy nemcsak adnak, hanem kapnak is egymástól és tőlünk: élményt, barátságot, inspirációt, a közösség és az alkotás erejét, megtapasztalhatják saját távlataikat, és a (színházi) világ határtalanságát.

 

 

Az elmúlt 30 év során annyian segítették önkéntes munkájukkal, szakértelmükkel, ötleteikkel, kapcsolataikkal, támogatásukkal a munkánkat, hogy egy méretes pillangó is alig volt elég felsorolásukra.
A több, mint ötszáz volt és jelenlegi önkéntesünk közül sokak mutatkoztak be nektek az elmúlt hónapok során; ezt, az önkéntes sorozatunkat pedig ezzel a képpel zárnánk! Nem lehetünk eléggé hálásak a segítségetekért!

 

💛 Köszönjük mindannyiótoknak; ti mind fesztiválarcok vagytok!

 

Tóth Hajna

Azért szeretem a THEALTERt, mert amikor Szegedre megyek − ha dolgozni is −, az nekem mindig nyaralás.

 

 

Burg Balázs

… és akkor a sztori: ’96-ban kezdődött az Annelise – Anna Frank Világa programsorozaton/fesztiválon … valahogy belekeveredtem és utána 9 évig oldottam meg pl. molinó felhelyezést – kalapács, szög és létra nélkül, szereztem lengyel tejesüveget szombat délután az esti előadásra, petárdát dinnyerobbantáshoz (:D), kísértem lengyel, litván, brit, szlovén színházat, adtam kölcsön hangszert darabokhoz, takarítottam tejet a jate táncparkettjéről hajnali 3-kor buli közben :D. És közben annyi előadást néztem meg amennyit nem szégyelltem. Nem vagyok szégyellős …
ja és egy hangminta … értiakiérti …
… kssshhhssssPÚ … keresem a Zsinát … kssshhhsss…

 

 

 

Pataki Kati

Tavaly voltam először önkéntes a THEALTER fesztiválon, ami azonnal magával ragadott. Jó érzés volt részesülni a készülődés izgalmából, bepillantást nyerni a társulatok mozgalmas világába és a nap végén megosztani az élményeket a társaimmal. Számomra a fesztivál egy sokszínű nyárvégi kalandozás a művészetek világában, ahol a feltöltődés garantált.

 

 

 

 

Vagdalt Kriszti

A THEALTER számomra a nyár egyik fénypontja, amióta Petró Juli egyszer elvitt a Zsinagógába egy előadásra. Azóta ott ragadtam önkéntesként, amikor csak tudok, megyek, de voltam már blog jr. is, írtam kritikákat is. Ám azért a színpadtakarítást, Zsina kert rendezést, jegyárusítást, a mindig vidám ügyeléseket semmi nem múlja felül. Itt tanultam meg, hogy bármilyen probléma is merül fel, mindig van megoldás, és csapatban dolgozni a legjobb. Ide mindi hazajövök, azt hiszem a Zsina kert a kedvenc helyem az országban.

 

Tóth Emese

2010-ben az egyetem első évében bekerülni egy ilyen közösségbe a szülővárosom kellős közepén több mint tanító jellegű volt. Mielőtt a THEALTER önkéntese lettem, bevallom, nem kicsit hagymázas elképzeléseim voltak a színházról. Mondanom sem kell, mennyire mellélőttem.
A THEALTER mutatta meg nekem az alternatív színház legkülönfélébb arcait, az ehhez kapcsolódó önkéntesség és újságírás pedig a fesztivál mögött zajló őrületes munkát. Nem színházi emberként fel sem fogtam, hogy képesek a társulatok izgalmas és olykor idegtépő ad hoc helyzetekre sajátos lélekjelenléttel reagálni. Két világ találkozott: az én kvázi-idealizmusom és az ő realista mindennapjaik. Az eredmény egy, azt hiszem, életre szóló konzekvencia arról, hogy mennyire kívülálló maradtam, mégis mennyire analitikusan tudtam megnézni egy-egy produkciót pusztán annak köszönhetően, hogy végigültem egy próbát. A színészek is saját határaikat feszegették, és én is, csak egy egészen más szinten. Mint mikor két ember naponta elmegy egymás mellett, majd egyszercsak ráveszik magukat és szóba állnak, majd megismerik egymást. Ez a „szóbaállás” volt nekem a THEALTER.
Legkedvesebb emlékem, amikor a két izraeli táncos, Niv Sheinfeld és Oren Laor vendégeskedtek nálunk. Sosem felejtem el, hogy szinte mindenkit, kivétel nélkül egy pillanat alatt megbabonáztak. Amikor ez a két profi srác a világ másik végéről kifejtette, hogy mi nem is tudjuk, mennyire hálásak, hogy ebben a kis szegedi zsinagógában léphetnek fel, akkor éreztem azt, hogy ilyen nem mindennap és nem mindenhol történik. Ez azóta is velem van, és velem is lesz.

 

Dr. Frank Enikő

Zsuzsi barátnőm rábeszélésére jelentkeztem önkéntesnek, imádtuk minden napját a nyári fesztiváloknak, főleg 2010 előtt voltunk aktív tagok. Biciklivel futkározás, jegypénztárkodás, színpadmosás, és a Zsina udvarán töltött lusta délelőttök. Az ajtóőrködés olyan jól sikerült, hogy a fesztivál fotósát se engedtük be. Na meg az ukránok 🙂

 

 

Borbély Éva, Martinkovics Máté

Évi: 2012 óta tusoltattam már a FORTE felét, kávét főztem a Réti Annának, szerepeltem a Tojáshéjakban, angolra és szerbes oroszra fordítottam a Tündérkonyha napi kínálatát (!), végignéztem vagy száz próbát, majd aztán az előadást megint (mertjóvolt). A Zsina kertje pedig a legszebb hely Szegeden.

Máté: ’94-ben volt az első thealterem, ekkor még csak magzatként rugdostam ritmusra Lajkó Félix hegedűjátékára a Jate klubban édesanyám hasában. Azóta szinte mindegyiken ott voltam, gyerekként önkénteskedtem, drámaisként utcaszínházaztam, színműsként workshopoltam, és közben néztem az előadásokat, amennyit csak bírtam. Szeretem a THEALTERt és szerintem ő is szeret engem.

 

 

 

 

Paréj-Nagy Mária

Laza tíz évig mindig a THEALTERhez igazítottam a szabimat. Amennyi időt csak lehetetett, veletek töltöttem. Porszívóztam, jegyet szedtem, igény szerint. Nagyon jó érzés volt, imádtam a csapatot, a színházat. Köszönöm szépen az élményt! További 30 évet kívánok a THEALTERnek!

 

 

 

 

Molnár Sára

A 2019-es THEALTER volt az első, amelyen részt vettem. Rendkívül csalódott és szomorú lennék, ha idén nem önkénteskedhetnék ott újra. Évek óta járok (sport)rendezvényekre segíteni a lebonyolításban, ez a csoda valahogyan mégis elkerülte eddig a figyelmem. Mert amit a MASZK Egyesület az önkéntesekkel – és persze az előadókkal – együtt megvalósít, az maga a varázslat. Izgalmas helyszínek, különleges előadások és profi szervezés. Mégis, ami a legmeghatározóbb volt számomra, a nyitottság, amivel fogadtak és a bátorítás, amit kaptam. Az első perctől kezdve teljes értékű tagjának érezhettem magam az önkéntes csapatnak. Sok-sok remek embert ismerhettem meg, szuper érzés volt egy ennyire lelkes és barátságos társaság részének lenni, miközben egy mesés esemény megvalósulását segíthettem.

 

 

 

Boros Tamás

 

 

 

 

Rácz Gabriella

Tavaly csatlakoztam, azért, mert az utamat kerestem. Segített megtalálni a két szenvedélyem közti utat, melynek segítségével tudok a választott pályámon mozogni, de a színházi szerelem is ki tud teljesedni a MASZK-nál. Örültem, hogy az első perctől fogva egy befogadó közösség része lettem. Örülök annak, hogy értő vagy legalábbis egy értőbb színházi néző lettem. Tetszett, hogy segíthettem kulturális élmények átadásában és tetszett, hogy gátakat tudtam lebontani. Igen, MASZK önkéntes vagyok, és ameddig csak lehet, az is szeretnék maradni!

 

Gellérfi Bence

Mondhatni a véletlenek sodortak a THEALTERre, mint sok másfele is, ennek ellenére már évek óta stabilan nem egy estém részeit képezik az akár nyári, akár őszi, akár tavaszi, thealteres, régizsinagógás, kisszínházas, balett-termes és iskolatermes előadásokon való segítések. Hogy miért, azt néha magam számára is meg kell fejtenem, hogyha valakinek mesélek róla, aki – mint sokáig én se ismertem még szegediként se – kevésbé van otthon ebben a közegben, és rá is csodálkozik, hogy ott ráadásul önkénteskedem. Mert akkora színházasnak nem vallhatnám magamat se, vannak más művészeti ágak vagy közlési terepek, amiket jobban nyomon követek, urambocsá amikhez jobban tudnék bármi okosféléket hozzászólni. De dacára ennek azt mégis érzem és tudom, hogy itt olyan előadásokat láthat a kertkapun-besétáló, amiket amúgy csak messzebbre utazva tudna, ráadásul egymás hegyén-hátán épül fel és fogódik kézen egy-egy ilyen különleges darab, estéről estére, naphosszakról naphosszakra, egy komplett sokszínű és kiteljesedő programmá, és ezek alkotó-közösségeinek is egy kiváló találkozóhely ez, egy-egy évben vissza-visszatérve, közös gondolatébredésekre, és talán valami előrehaladásra. Az alkotóknak is valami sajátos sziget lehet ez Szeged szívében, a zöld-sárga lombok és a színváltozós reflektorfények alatt, akár nekünk, akik csak azért felelünk, hogy időpontról-időpontra minden rendben előkészített és tiszta legyen, akár a nézőnek, aki már csak a kész előadásokat látja, és ha jól figyel rájuk, maga is rájöhet erre-arra, legyünk mi mind akárhonnan érkezettek vagy tartsunk tovább akárhová.

 

Szalai Odett

Imádom a színházi világ varázsát, és valamilyen szinten mindig is részese szerettem volna lenni én is. Két éve találkoztam a MASZK csapatával és a THEALTER fesztivállal. Már ezalatt a rövid idő alatt is számos színházi előadással és élménnyel lettem gazdagabb, emellett egy kreatív, lendületes, vidám csapat tagjává is válthattam. Örülök, hogy részese lehetek a csapatnak, és bízom benne, hogy még számos THEALTERt tudunk együtt átélni.

 

 

 

Kovács Dóra

Hogy miért szeretek a MASZK önkéntese lenni? Nehéz ezt néhány mondatban megfogalmazni, de ha mégis próbálkoznom kell, címszavakba sűrítve így tudnám összegyűjteni: a THEALTER egy igazi nyári csobbanás a kultúrába, színház, kiállítás, koncert; izgalmas társaság; hajnalig tartó beszélgetések a Tisza-parton; otthonos lassúsággal összefolyó nappalok a régi zsinagóga kertjében. Csak ajánlani tudom!

 

 

 

Sztupkai Marcell

Tudjátok, van az a játék, amikor saját magatokról kell igaz és hamis állításokat mondani, a többiek pedig tippelhetnek, melyik lehet az igaz. Ilyenkor szoktam bedobni az „Én már takarítottam zsinagógát.” mondatot, ami lehetőséget ad arra, hogy a csodálkozások után bővebben meséljek arról a befogadó színházi térről, amely a THEALTER fesztiválok otthona is. Önkéntesként a legelső élményem a Zsina takarításához kötődik és ahhoz az érzéshez, hogy ebben a különleges térben valami nagyon izgalmas és sokszínű dolgot készítünk elő. Ez pedig csak a kezdet volt, ahhoz képest, hogy egy MASZK önkéntes feladatköre mennyire változatos, a többiről nem is beszélve… Eléggé hiányzik!

 

 

 

 

Molnár Fruzsina

 

 

 

Petró Juli

Egyike vagyok a “Zsina gyerekeknek”, ott nőttem fel az utca túloldalán, szüleim egész pici koromtól vittek, amire lehetett. Ha elkapjátok valamikor anyukámat a kertben, nektek is biztos szívesen meséli majd el azt a bizonyos kínai táncelőadást, amit olyan sokszor emleget. 😉 Észrevétlenül lettem nézőből önkéntes több mint 10 éve, és a mai napig úgy szervezem a nyarat, hogy haza tudjak menni a THEALTERre, mert oda tényleg hazamegyek.

 

 

 

Dabis Barbara

 

 

 

 

Babarczi Katica

2007 és 2011 között voltam önkéntes. Kísértem NagyJózsit, Trefelit, japán, kanadai, horvát társulatokat. Mentünk a piacra hatalmas szívalakú paprikát szerezni (Derevo), festettünk aranyszínű maszkot (Ivo Dimcsev), mostunk fel lehetetlen dolgokat a színpadról (jellemzően Urbánok). Szerepelt előadásban a gitárom, az ukulelém, a régi teraszajtónk, a bögréink, a kis SANYO tévénk. Stardom ❤ Közben én is Néző (!) lettem és a MASZK pedig a családom. 😉

 

 

 

Rátky László

 

 

 

 

 

 

Goll Kata

Azért szeretek nagyon ebben a csapatban önkéntes lenni, mert már az első naptól kezdve mindenki nagyon kedves volt és úgy érezhettem, hogy egy összetartó társaság részese lehetek. Az egyik legjobb emlékem pedig egy nyári délután volt, amikor a forróságban megérkeztem a Régi Zsinagóga kertjébe, ahol a többiek éppen kumpripaprikást főztek, amit aztán közösen ettünk meg a fák árnyéka alatt.

 

 

 

Balogh Réka

 

 

 

 

Szekfű Inez

Azért szeretek önkénteskedni nálatok, mert mindig jól érzem magam veletek, számomra nem “munkák” azok a feladatok, amiket ott kell teljesíteni. Ez azért van, mert megbecsültök és figyeltek rám. Nem utolsó sorban jó érzés hasonszőrű emberek társaságában lenni. 😁

 

 

 

 

Kissné Hős Orsolya

Életem egyik legizgalmasabb nyara volt, amikor önkéntesként segíthettem a THEALTER fesztivál megvalósulásában és lebonyolításában! Rengeteg új embert ismertem meg, igazi barátságok is köttettek, nagyon jó volt a csapathangulat minden alkalommal! Izgalmas volt számomra, hogy bepillanthattam a színházi világ kulisszái mögé, fantasztikus előadásokon vehettem részt. Nagyon sok pozitív tapasztalattal gazdagodtam, próbára tehettem a képességeimet a határozottság, a hatékony problémamegoldás és kreativitás, valamint a magabiztos kommunikáció terén is. Nagyon hálás vagyok a szervezőknek ezért a páratlan lehetőségért!

 

 

 

Módra Gábor

Én is a MASZK önkéntese voltam. Imádtam minden percét! Különösen a menetrendszerinti esős napok utáni másnapos délelőttöket a zsina udvarán, chill a négyzeten.

 

 

 

 

 

Kávai Zsuzsi

Miért szeretem a közös munkát?
Élmény, öröm, felfedezés. Mindez a kultúra és a művészet karjaiba fonva, amit a MASZK önkénteseként mindig is megtapasztalhattam.

 

 

 

 

 

Vámos Barbara

 

 

 

 

 

Fekete Zsófi

A Thealter speciális tér-ideje, a varázskert és az ott évről-évre összeverődő emberek, ami miatt szeretek itt lenni, velük csúszik az idő, görbül a tér. Számomra szellemi és kulturális tiszavirágzás, ilyenkor aktívan pihenek és töltődöm.

 

 

 

Rédei Eszter

Az egyik legikonikusabb emlékem talán a közösségi művérfelmosás volt tavalyelőtt nyáron a Zsinában.
Veletek dolgozni azért szeretek – a fantasztikus kulturális lehetőségen kívül, amit a társulatok és a formabontó előadások nyújtanak -, mert egy kedves, vicces, szuper befogadó társaság vagytok, tele csupa jó és érdekes történettel.

 

 

 

Juhász Feri, Nagy Arnold

A színháznak hatalmas varázsereje van, amely a nézőket téren és időn át röpteti egy másfajta valóságba. A MASZK önkénteseiként mi is részesei lehetünk ennek a varázslatnak az évről évre megrendezésekre kerülő fesztiválok alkalmával. Jókedv, pörgés, kihívás, sokszínűség, közösség, élmények – ezek a szavak jutnak eszünkbe, ha önkéntesként a MASZK-ra gondolunk.