Bali V. Gergő: A mosolygó halál
Gyerekek, felnőttek, színes fa raklapok és nyüzsi.
Két haláltanonc robog be a tanterembe. A többiek sem tétlenkednek, a színpad szélén egy halom kacat között les a többi fiú és lány, a színészek.
Roppant érdekes dolgok.
Ki lesz a tanoncok közül gyakorló halál? A választás a félénk, de szorgalmas Hantocskára esik, aki elindul, hogy teljesítse vizsgamunkáját.
Mesedarab ugyan, mégis fontos és rendhagyó tanulságot mutat az előadás.
Fábián Péter és Benkó Bence témaválasztása a halál. Humorosan, könnyeden és sajátos felfogásban viszik színre, de a téma fontosságából mit sem veszít a lazább tálalás.
A szüleim például a mai napig rángógörcsben törnek ki, ha feltételesen a halálról beszélek, nagyjából ez a betokosodott hozzáállás uralkodik a közfelfogásban is.
Holott ha tetszik, ha nem, ez mindannyiunknál benne van a pakliban, a születésünkkel vállaltuk halálunkat is, és ez így is van rendjén. Ez az előadás éppen a legjobb korban és állapotban fogja meg a befogadót, akit gyereknek hívunk, hogy a pillanatnyi szórakozás mellett talán majd segítse a témában eligazodni.
Ahogy körbenéztem előadás közben, a gyerekek mellett csillogó szemű felnőtteket láttam, akik elfeledve szülői, nagyszülői mivoltukat, lelkesen kántálták a varázsszavakat.
Ebben nem csak a darabnak és témaválasztásnak van nagy szerepe, hanem annak is – és személy szerint nekem ez a kedvencem -, hogy az előadásban semmi sem “konzerv”, nem csak az ének élő, hanem minden zenei betét vagy hangeffekt a színészek kezei közül szólal meg, a klasszikus “zörejezők” bravúrjával.
Nevel és nevettet a produkció, nem is kérhetünk ennél többet.
(Soltis Lajos Színház: Hantocska)
Fotó: thealterphoto2018