Bálint Zsófia: Performansz a múltból a jelenbe
Az improvizáció izgalmas példájának lehettem szemtanúja a Színműhely Produkció és az Átrium előadásában, amely Nassim Soleimanpour nemzetközileg ismert és játszott Fehér nyuszi, vörös nyuszi című izgalmas darabját/performanszát/akármijét vitte színpadra Medveczky Balázs főszereplésével.
A darab különlegességét az „itt”-hez és „most”-hoz való ragaszkodás adja, mivel nincs próbafolyamat, nincs rendező, és a színész is csak az előadáson bonthatja fel a borítékot, amely a darab szövegét tartalmazza. A megvalósításhoz csak néhány kellék, a nézők és a saját képzelete nyújt segítséget.
Ily módon valóban minden alkalom egyedi és megismételhetetlen, kétszer ugyanaz a színész nem játszhatja el. Bár az előadás fő egzotikumát megismételhetetlen jellege adja, olyan izgalmas kérdéseket is boncolgat, mint a múlt és jövő, színház és valóság viszonya.
Meddig lehetünk biztosak abban, hogy amit látunk, csak játék, és nem valóság? Húzható-e éles határvonal a színész és a szereplő közé? Hogyan képes egy múltbéli szerző soraival meghatározni és irányítani jelenben zajló cselekvéseket?
Képessé válhat-e arra valaki, hogy kommunikációval hidat emeljen a múlt és a jelen között? Egyáltalán lehet-e kommunikációról beszélni két különböző idősík esetében? Izgalmas kérdések ezek, amelyekről nehéz anélkül beszélni, hogy fogódzót ne nyújtanék későbbi előadások nézőinek.
Újító szellemű, kísérletező, a nézők számára is kellően interaktív, nevettető előadás a Fehér nyuszi, vörös nyuszi, amely Medveczky Balázs improvizációs képességeinek és a nézősereg reakcióinak köszönhetően valóban minden mozzanatában egyedi és megismételhetetlen.
(Színműhely Produkció – Átrium: Fehér nyuszi, vörös nyuszi)
Fotó: thealterphoto2019