Blog

Thealter

Bogya Tímea Éva: A csillagok szíve alatt üldögélünk

A csillagok szíve felébreszti bennünk a játékkedvet, előcsalogatja a bennünk bujkáló gyermeket, aki mosolyogva bekapcsolódik, mikor felszólítják erre.

Ez nem is lehet másképp, hiszen a Benkő Imola Orsolya rendezte előadáson készen állunk az interakciókra. Ahogy megérkezünk a terembe, Szilágyi Szabolcs már bent van, és keresi a nem szandálos nézőket, hogy megtisztogassa a lábbelijüket, ezzel beavatva a jelenlevőket a következő 75 percbe (és még a kantáros szoknyámat is megdicsérte).

A fiú arca feketére van mázolva, lehetetlen nem a filmekből ismerős fekete munkásfiúkra gondolni, akik cipőpucolással keresték a kenyerüket. A sejtést később be is építik az előadásba, elmondják, hogy ők a ’blackface-ek’, azok a XIX. századi fehér komédiások, akik feketére festették az arcukat a poén kedvéért.

A posztkolonializmusra hajazást kiegészíti a safariruhás Gazda (Roskó Gábor) személye, akinek a tulajdonában áll a két színész komédiás (Mezei Tímea, Szilágyi Szabolcs). Ez a vonal egy idő után megszűnik, majd átmegy egy családinak mondható viszonyba: a Gazda apaszerű lesz, a két színész pedig úgy marakodik, mint két testvér.

A feldolgozott afrikai népmesék állatszereplőit karton bábokkal jelenítik meg. A Roskó Gábor által készített állatok a közönség soraiban foglalnak helyet. A ’blackface-ek’ sokszor a nézőket kérik meg, hogy adják át vagy fogják meg őket egy pillanatra, ez is egy eszköz, amivel folyamatosan fenntartják az interakciót a nézőkkel és a zenészekkel (Brindza Tamás, Haraszti Ádám, Pintér Norbert, Petrács Gábor) – igen, élő zene van, amitől még játékosabb lesz az előadás.

Öröm nézni, hogy a közönség és a színészek milyen hamar és könnyen egymásra tudnak hangolódni. Ugyanúgy öröm nézni a színészek felkészültségét, hogy az összes előre nem látható impulzust be tudják építeni az előadásba, mint például a telefoncsörgést, amihez nem csak a színészek, de a zenészek és a világosító (Nahóczki Viktor) is nagyon jól viszonyulnak, és sikerül mindezt komikus helyzetté varázsolni. Ez volt talán a legkellemesebb színházi telefoncsörgés.

A helyenként laza dramaturgiát ellensúlyozza az a jó kedv, amit a színészek képesek megteremteni.

(Homo Ludens Project feat. Roskó Gábor: A csillagok szíve)