Blog

Thealter

Bogya Tímea Éva: Qkac, a rosszfiú

Sosem gondoltam volna, hogy a börtön ablakát, ahova mégis besüt a nap, valah belülről fogom nézni.

Pontosabban: sosem gondoltam volna, hogy Magyarország legszigorúbban őrzött börtönében bábelőadást fogok nézni.

És valószínűleg a Váróterem Projekt sem gondolta volna, hogy egyszer a Qkac című előadásuk közönségének a felét kigyúrt, életfogytiglanra ítélt fogvatartottak fogják kitenni.

Pedig együtt követtük végig, ebben a történelemtől és történetekkel terhes épületben két báb egymásra találását. Egészen különleges élmény volt, amiben az izgalom a félelemmel már-már szentségtelenül keveredett.

Az előadás dramaturgiai szerkezete viszonylag egyszerű: Qkac szerelmes versekkel udvarol Tehénkének, Tehénke meg érzelmeit emojikkal fejezi ki. Az udvarlási folyamat korokon és stílusokon átívelő, a patetikustól a kortárs táncig Qkac mindennel megpróbálkozik, hogy elnyerje Tehénke szívet, ami persze meg is történik.

A versek eljátszásához az alkotók (Palocsay Kisó Kata rendező, Sebők Maya színésznő és Bodor Emőke dramaturg) olyan formát találnak, amelyik illeszkedik a versek hangulatához, vagy ahhoz, ahogyan a köztudatban él, például Csokonai versét hősszerelmesen egy piros bársony lepellel adja elő, ami épp csak annyira parodisztikus, hogy megmosolyogtasson.

Qkac bábon minden mozgás plasztikusan jelenik meg, képzeletünkben egy alakká formálódik annak ellenére, hogy valójában csak egy hosszúkás, kitömött vászondarab egy narancssárga gombbal – bocsi, Qkac!

Ez persze Sebők Mayának köszönhető, aki elképesztő hozzáértéssel, finomsággal és sokszínűséggel kelti őt életre. De nemcsak őt, Qkac melett még Shakespeare-t, Karafiáth Orsolyát, sőt Berzsenyi Dánielt is elénk varázsolja néhány kendővel, sállal, fátyollal. Alig valami kell ahhoz, hogy egy figurát lássunk magunk előtt a színpadon.

(Váróterem Projekt: Qkac)