Elefánti Emma: Enyhe lejtő
Dalok a földszintről: a földiről, a hétköznapiról, a mindenki életében megszokottról.
Keresztes Tamás első önálló rendezése, melyet a Színház- és Filmművészeti Egyetem szeptembertől negyedéves fizikai színházi rendezőhallgatóinak rendezett, első ránézésre – mintha csak egy elfüggönyözött földszinti ablakon pillantanánk be – a szerelmes és/vagy vágyakozó ember élethelyzeteiről szól.
Első ránézésre. Aztán, gyakorlatilag észrevétlenül, olyan enyhe lejtővel, mint amilyen a földszinti ablakokból vezet a járda síkja felé, szépen lassan elkezdi a nézőt elvezetni egyre groteszkebb szituációk felé.
Ezzel párhuzamosan pedig, minél abszurdabb a színpadra állított helyzet, annál komplexebbé válnak a bennük mozgó jellemek: megjelennek olyan mozzanatok (az önáltatásé, a megalázottságé, a magányé), amelyek már jócskán túlmutatnak a szerelem tematikáján.
Az abszurditás hozza tehát magával a képességet az igazán súlyos témákról való beszédre. Olyan elidegenítési effektusok ezek, amik végül nemcsak a darab „mondanivalójához”, hanem a saját természetünkhöz, mechanizmusainkhoz is tapintható közelségbe visznek, hiszen az utolsó jelenetben már tiltakozik a belsőnk az ellen, hogy a lehetséges értelmezések közül a való világunk működésének megfelelőt fogadjuk el.
Elfogadjuk tehát a földszintből adódó enyhe lejtőt, és elfogadjuk a „dalok” szóból adódó, erősen hangeffektusokra építő világfestést is. A szaglás után talán a hallás a legősibb, legzsigeribb érzékünk. A hallásra való hatás finoman piszkálja ki a nézőből az ösztönös válaszreakciókat, miközben az általa nyújtott vokális hatás a gyönyörűség érzetét adja meg, ilyesmire árnyalva az egyébként feszült és megrázó zárlatot.
A Dalok a földszintről nem állít semmi nagyot, nem állít semmit nagyon.
Mégis, a saját helyzeteinkkel és működéseinkkel való aktív szembesülés akkora hatást képes gyakorolni, hogy a néző megfogadja: soha többé nem akar majd benézegetni mások földszinti ablakain.
Na nem azt, hogy cselekszik, változtat. Akkor inkább maradjon a groteszkbe való elmenekülés.
(Színház- és Filmművészeti Egyetem: Dalok a földszintről)
Fotó: thealterphoto2018