Hírek

Thealter

Elhunyt Király Nina

Király Nina színháztörténész kezdeti lépéseink egyik legfontosabb támogatója, mentorunk, később munkatársunk lett.

Király Nina lengyel és orosz színházi körökben is elismert szakember, elméleti munkássága keretében olyan színházi mesterekkel foglalkozott, mint Anatolij Vasziljev, Tadeusz Kantor és Jan Kott.
1962-ben diplomázott orosz nyelvtudományból a Moszkvai Lomonoszov Egyetemen, majd a budapesti ELTE Szlavisztika Tanszékén tanított 1964-1994 között, 1973-tól docensként. 1993-1999 között az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatója volt.
Lengyelországban Tadeusz Kantor munkatársaként dolgozott, és tizenöt évig tanított a Jagelló Egyetemen. 1975-ben a Lengyel Kultúráért érdemrend, 2005-ben a Lengyelországi Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Witkacy-díja kitüntetésben részesült, 2012-ben Jászai Mari-díjat kapott.
Tagja volt a Teatr Cricot 2 (Tadeusz Kantor színháza, Krakkó), a Drámai Művészet Iskolája (Anatolij Vasziljev színháza, Moszkva) és a Stary Teatr (Krakkó, Jerzy Jarockival), valamint a budapesti Új Színház társulatának. 2006-tól a debreceni Csokonai Színház tagja volt, 2013-tól a Nemzeti Színház külföldi kapcsolatainak szervezőjeként dolgozott.

Személyes kapcsolatban volt olyan nagy színházi mesterekkel, mint Jerzy Grotowski, Ariane Mnouchkine, Eugenio Barba – ő volt az, aki fáradhatatlanul kötötte össze egymással az általa elismert színházi embereket Magyarországtól kelet fele a távoli Szibériáig, észak fele imádott lengyelein át a skandináv országokig, nyugat fele egészen New Yorkig. Számos együttműködésnek volt katalizátora egy-egy angolul, oroszul, lengyelül vagy magyarul tartott előadása Krakkóban vagy Moszkvában, Zakopanéban, Permben, Budapesten vagy Athénban.
Olyan könyveket köszönhetünk neki magyarul, mint Jan Kott-tól A lehetetlen színház vége, Anatolij Vasziljev Színházi fúgája és Tadeusz Kantor Halálszínháza, amely a MASZK Egyesület és az OSZMI közös kiadásában látott napvilágot, 1994-ben.

Mély fájdalommal vesszük tudomásul, hogy távozott Király Nina, akivel szinte a megalakulásunkkal egy időben, 1991-ben ismerkedtünk meg, és aki aztán kezdeti lépéseink egyik legfontosabb támogatója, mentorunk, később munkatársunk lett.
Az ő tanácsára látogattunk el az akkor már archívumként működő wroclawi Grotowski-központba, ahol egykor a világhírű mester vezetésével a Laboratoriumszínház készítette előadásait (ennek a látogatásnak köszönhetően a második Szabad Színházak Nemzetközi Találkozóján, 1992-ben 11, a Laboratóriumszínház előadásait és tréningjeit bemutató filmet láthattak a szegediek), és Krakkóba, ahol a mester elhunyta után befejezett, utolsó Tadeusz Kantor előadást láthattuk, beszélhettünk színészeivel, belepillanthattunk filmjeibe, megcsodálhattuk képeit és az előadásokhoz készített szerkezeteket, bábokat.
Ez az út volt az első csoportos külföldi utunk MASZK Egyesületként, szinte zarándoklat, tisztelgés a mesterek előtt, fontos kapcsolatok kiindulópontja.
1992-től 1994 novemberéig vállvetve dolgoztunk azon, hogy megjelenhessen az a gazdagon illusztrált kötet, amely elsőként gyűjtötte egybe magyar nyelven Tadeusz Kantor, a XX. századi lengyel színház meghatározó alakjának írásait.
Később sem szakadt meg a kapcsolatunk: számítottunk tanácsaira fesztiváljaink kínálatának összeállításakor, és jó néhány kötetről álmodoztunk még közösen az évek során…
Kedvességéért, segítőkészségéért, az ismeretlen, lelkes amatőr színjátszó egyetemistákkal szembeni nyitottságáért nem lehetünk eléggé hálásak neki: egyike volt azoknak, akiket nem nélkülözhettünk a kezdet kezdetén.
Még egyszer mindent nagyon köszönünk, kedves Nina!
Nyugodj békében!

a MASZK Egyesület egykori és jelenlegi munkatársai

Fotó: Nemzeti Színház