Blog

Thealter

Ferencz Hedvig: Fordított terápia

Mit kezdenénk ma Médeiával? Mit mondanánk neki, hogyan közelednénk hozzá, hogyan próbálnánk megelőzni a bajt? Miként próbálnánk megszabadítani a sérelmektől?

Csoportterápia. Ezt választotta a Czukor Balázs rendezte előadás. Esélyt adott, úgy, hogy nyilvánvalóan nem kerülhette meg a megkerülhetetlent. Tudjuk, hogy több van a gyerekgyilkos címke mögött, és ez egyszerre megnyugtató, de ijesztőbb is.

Mindig is tudni akartam, mi van mögötte. Milyen ez a nő a megbomlott elméjén és bosszúvágyán túl. A KV Társulat pedig végre közel hozta.

A szó hagyományos értelmében is, hisz nézőként a földön ültem, egy térben a négy színésznővel. De úgy is közel hozták ez a nőt, hogy antik tragédiájával együtt a mi mindennapjainkban helyezték el alakját.

Médeia csoportterápián vesz részt. Nem a tettet látjuk, hanem az indulatokat, a zavaros elmét, amelyen a hagyományos csoportterápia már képtelen segíteni. Egy válsághelyzetben lévő nőt, a krízishelyzet kiváltotta szélsőséges gondolatokat. Bár látjuk, ahogy együttműködik a csoporttal, egy dolgot mégsem tudtam eldönteni: a düh és a bosszúvágy kiengedése ebben a térben valós, vagy mindnyájunkat átver a terapeutával együtt és manipulálja az eseményeket.

Az út, melyet a terápián lassan megtesz, nem a helyes út, hanem az, melyet saját magának kijelölt. Így pedig a terápián valójában végighallgatják egy sértett nő, egy zavaros, de annál inkább elszánt elme tervének lassú megalkotását.

A darab a kortárs térbe helyezéssel kap egy plusz szálat, gondolkodnivalót – van-e mit tennünk eféle krízishelyzetekben, hogyan segítsünk egymáson, hogyan lehetnek egymás támaszai a nők kiszolgáltatottságukban?

A terápia többi résztvevője nem tartja nagyobb tragédiának a Médeiával történteket, mint saját traumáit, s talán ez is még inkább megközelíthetőbbé teszi számunkra. Ahogy a közös munka halad előre, a szerepjátékokból a valódi Euripidész-mű elevenedik meg, melyben a férfi szerepeket is a terápia többi nő résztvevője ölti magára, így feltérképezve káros nemi sztereotípiákat. A terápiás foglalkozás lehetőséget nyújt arra, hogy párhuzamosan kísérjük végig Médeia történetét és a terápián résztvevők sorsát.

A 21. századból más szemmel nézzük Médeiát: nem a hűség elvesztése, a megcsalás, szerelmi csalódás áll már a középpontban, hanem a sértettségből táplálkozó bosszúvágy. Médeia összes apró cselekedetét, lépését, szavát a túlfűtött bosszúvágy vezérli, amely már nem ismer határokat, kegyelmet, részvétet, nem akar felengedni, tovább lépni. Átírja a sorsot, az élet beteljesülése a gyilkolás lesz, a bosszú véghezvitele.

A foglalkozás véget ér, ő viszont bent ragad a „térben” a szerepjátékban, a tervezgetésben, a sértett kiszolgáltatottságban. Ekkor válik egyértelművé, hogy a terápia nem fog segíteni. A többiek otthagyják, ő pedig megnyugszik, mert végre elhatározta magát. Amit a terápia megoldásként kínált, azt saját tervéhez, bátorságának növekedéséhez használta fel.

Bátorságot merített, nem kiengedett a sérelmekből. A terápia nem az elengedést, hanem a tökéletes bosszú megtervezését szolgálta. Távozás előtt felhívja  a gyerekeit – mély szeretete, anyai gyengédsége nyilvánvaló. Abból, hogy látványosan, ijesztő nyugodtsággal leteszi a telefont, hogy otthagyja  a számára ajánlott szakember névjegykártyáját, mind tudjuk: legalább ennyire nyilvánvaló és erőteljes a haragja is.

És most elindul, hogy megtegye a legrettenetesebbet.

(KV Társulat – Trafó: Médeia)

Fotó: thealterphoto2019