Ferencz Hedvig: Hogy megállítsuk őket
Egy nő egy fotelben, kényelmesen, nemrég érkezett. Finom kis tér, talán nappali – egy szintén finom, de erős, nehezen emészthető monológgal.
Egy térben vagyunk mindezzel mi is, a közönség ugyanabban a fényben látszik, amelyben a darab Járó Zsuzsa által életre keltett szereplője. Játéka lebontja a valaha létezett negyedik falat anélkül, hogy valójában elhagyná a színpadot. Bizalommal szól hozzánk, mint akiket beavat, figyelmeztet.
Érdekli a sorsunk. Miközben a sajátjáról mesél, törődik velünk. Mindezt azonban néhol rövid váltások szakítják meg, itt a nő a saját gyerekeihez szól, akik valójában nincsenek is ott – ekkor már mi is sötétbe borulunk.
Hallgatjuk a dialógus azon felét, mely a szerető anyához tartozik, és elképzeljük a gyerekeket, ahogy körülötte rosszalkodnak. Idővel azonban beemelnek bennünket ebbe a „dialógusba” is, már nem jelzi fényváltás, hogy ott csak leskelődtünk. Hirtelen ott is jelen vagyunk, ahol azelőtt nem voltunk.
Milyen csodálatos, hogy létrehoztunk egy olyan szerveződést, mint amilyen a társadalom, hogy képesek voltunk kiemelkedni onnan, ahol még egymás eltiprásából, gyilkolásából, kifosztásából éltünk. Itt vagyunk, úgy válhatunk felnőtté és építhetjük meg az életünket, hogy közben nem bántunk senkit.
Mit kell előbb megismernünk ahhoz, hogy az embereket megértsük? Mindazt, hogyan működik az erőszak, a társadalom? Hogyan mozgatja ez a kettő egymást, miért hoztuk létre? És egy bizonyos ponton: hogyan tovább? Mit akartunk elérni, minek vagy kinek akartunk több teret adni, mit, kit akartunk megállítani a társadalom létrehozásával?
Ilyen kérdéseken gondolkodik előttünk egy különleges és igazán erős nő, ezekhez mérten mesél és keres. Megoldást, magyarázatot, megnyugvást.
Olyan huszonhárom percről gondolkodik, amiről valójában semmit sem tud. Humorral, ám megrendülve mesél egy elképzelhetetlen, de nagyon is valódi történetet. Egy olyan történetet, amely gyakoribb szereplője mindennapjainknak, mint azt gondolnánk.
Huszonhárom perc megfejtési kísérletéből próbál választ találni az életre, a működésünkre, férfiakra és nőkre, féltékenységre, szeretetre. És a folytatásra.
(Orlai Produkciós Iroda – MASZK Egyesület: 23 perc)
Fotó: thealterphoto2019