Keresés
 
   
 

THEALTER 1998 / Július 21, Kedd

 

Előadás

Részletes információ

Oldal nyomtatása

Metanoia Különítmény: Védett állatok

21. Kedd 01:00     Régi Zsinagóga

120'

Kommentár I.

Volt nekem egy nagybátyám. Õ agyvérzéssel született – emiatt több mûtéten esett át. Nagyon szerette az embereket és az életet. Epilepsziás rohamai nem tudom pontosan, hány éves korában kezdôdtek, azt viszont tudom, hogy sok gyógyszert szedett, és mindig nagyon figyelte az óráját, hogy pontosan idôben vegye be azokat. A nagymamáék akkoriban egy téglagyár telephelyén laktak Emlékszem, a kuli megrezegtette a falakat, hiszen csak pár méterre haladt el a ház mellett, amikor a kiégetésre szánt téglákat szállította a kemence-beállókhoz. Volt ott a téglagyárban egy üres disznóól, amit a Lacika – így hívták a nagybátyámat – átalakított: kibélelte újságpapírral, kimeszelte és ráfestett egy házszámot is. Ez volt az ô házikója, ide húzódott vissza, amikor egyedüllétre vágyott. Egyszer beavatott egy fontos tervébe, ami akkoriban nagyon foglalkoztatta. Errôl csak mi tudtunk, és hallgattunk is róla. Téglaport vegyített össze vízzel és ezt a keveréket flakonokban tárolta, s amikor megkérdeztem tôle, hogy mire lesz ez jó, vagy mi a célja vele, akkor azt válaszolta, hogy biztosan látom, mennyi a rosszaság körülöttünk. Õ úgy döntött, elkezdi a maga kísérleteit és ezzel a vegyülettel naponta háromszor, pontban a saját gyógyszereinek bevételével egy idôben, meglocsolja a téglagyár területének azon részeit, ahol a legtöbb veszekedést, kiabálást szokta hallani. Pár hét múlva örömmel újságolta: hat a szer, mert azokon a területeken kevesebb a gyûlölködés, békésebbek az emberek, mint annak elôtte.

Ha jött a roham, mindig útra kelt, csak úgy gyalogszerrel tíz kilométert is megtett akár. Egyik nap a nagymama elküldte ôt a boltba vásárolni. Laci ezután többé nem jött haza. Sokszor mondta, hogy elindul, és keres magának egy orvost, aki meggyógyítja.

Budapesten, egy metrókocsiban halt meg. Rohamot kapott – az emberek nem segítettek neki, úgy mesélték, részegnek nézték. 19 éves volt.

Elôttem van, ahogy az óráját nézi és siet, hogy gyógyszereit bevegye, és elôttem van, amint szalad a flakonjával, hogy harmóniát teremtsen… – ez volt életem legmegindítóbb és legszebb Istentisztelete. – Nincs hozzá fogható vasárnapi prédikáció…

/o

Kommentár II.

Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint egy ruhazseb az élôtesthez.

Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.

Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig. Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, melyen már kifér.

Weöres Sándor: A mozdulatlan utazás

szereplők

Bánki Róza, Barna Gábor Botond, Francia Gyula, Jenei János, Képes Gabriella, Kiss Attila, Nagy Sándor

asszisztens

Perovics Zoltán

 
Az oldal tetejére
 

2018 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció