Keresés
 
   
 

THEALTER / Sajtószoba

 

Sajtószoba

Írások a fesztivalról

nyomtatható verzió

Szakmai vita nemzetközi színházi fesztivál szükségességéről

A Színház c. folyóirat szeptemberi számában, valamint itt: http://www.szinhaz.hu/index.php?id=286&cid=9464
 olvasható az a szakmai vita, amelyet a júniusi POSZTon rendeztek s amelyre Tompa Andrea lenti írása is reflektál.

2005.10.17

forrás: MASZK

Az ember, aki nem akar

Lezajlott egy vita. Lehet, hogy nem volt időszerű. Öt vagy tíz éve is megtörténhetett volna, és könnyen meglehet, hogy újabb öt-tíz év múlva ismét le kell folytatni. Arról szólt, hogy nálunk miért nincs nemzetközileg is jegyzett, jelentős színházi fesztivál.


Merthogy nincs. Nem múlt ki és nem szüntették meg, soha nem is volt. Minden szomszédunknak van: szlovákoknak, cseheknek, a lengyeleknek kettő is, szerbeknek, bosnyákoknak, "még a románoknak is" - ez elég rosszul hangzik, de tény: még a magunknál sokkal szegényebbnek hitt románoknak is ott van a szebeni nemzetközi fesztivál. Aki tájékozódni akar, kíváncsi arra, hogy mi van a világban, az elutazik: Nyitrára, Pilsenbe, Torunba, Wroclawba, Szarajevóba, Belgrádba, Bécsbe vagy persze Avignonba, Edinburghba. Ha valaki tényleg kíváncsi.

De kell-e nekünk ilyen fesztivál? Minek? Miről szóljon? Akarjuk-e tudni, hogy mi van a világban? Lehet, hogy akkor kicsit másként látnánk magunkat?

A vita résztvevői egyhangúlag megállapították: ilyen fesztiválra márpedig szükség van. Persze, pénzbe kerül: három- és négyszázmillió közé tehető egy komoly fesztivál költségvetése.

És?

Furcsa, de ebben a pénztelennek hitt és csúnya restrikciókkal teli világban egy nemzetközi színházi fesztivál létrehozásának legnagyobb akadálya mégsem a pénz hiánya. Nem tudjuk, hogy hiányzik-e ez a pénz, persze azt sem tudjuk, hogy van-e. Azok a kicsiny és (mind művészi törekvéseik, mind anyagi lehetőségeik tekintetében) meglehetősen erőtlen fesztiválok, amelyek vannak, nyilván azt állítanák, hogy ebben az országban nincsenek (állami, alapítványi, szponzori és egyéb) források egy ilyen eseményre. A Nemzeti Kulturális Alap elnöke viszont csak annyit mondott: ha van gondolat és akarás, egy fesztivál szándéka képviselhető. Vagyis, akár pénz is lehet rá.

Tény: egy fesztivál kulcsa - mint minden jelentős eseményé - az ember, aki akar. Ahogy Csehov mondja: L'homme, qui a voulu. Hogy tehát nálunk nincs nemzetközi színházi fesztivál, az nemcsak annak köszönhető, hogy egy bezárkózott és önelégült színházi kultúrában élünk, amely csak magára kíváncsi, hanem hogy hiányoznak azok a kezdeményező művészek, akik akarnak valamit. Azok a személyiségek, akik dinamizálni tudnák ezt az intézményrendszerében és a leosztott lapok miatt is mozdulatlan színházkultúrát. Mellesleg egy innovatív kulturális projekteket támogató magánalapítvány a vita végén felajánlott egy szalonképes összeget arra, ha valaki kidolgoz egy jó ötletet. Úgy tűnik, nem jelentkezett senki. Most az alapítvány pályázatot írt ki ugyanerre. Keresi az embert. Aki akar.

2005.10.07

forrás: http://www.nol.hu/kultura/cikk/379917/

Alternatív vagy párhuzam?

Balog Józseffel, a Magyarországi Alternatív Színházi Központ és a Thealter művészeti vezetőjével beszélgettünk a szegedi fesztivál sajátosságairól, valamint arról, milyen módon van jelen a köztudatban.

Ez a fesztivál csupán reprezentálja az éves alternatív színházi termést, vagy egyfajta közös útkeresést jelent a szakmán belül? Hogyan történik a hazai színházi termésből való válogatás?

- A válogatást szakmai zsűri végzi, az idén Hegedűs Sándor kritikus és Magács László, a Merlin Színház igazgatója, rendezője válogatott. 120-140 alternatívnak tekinthető előadás készül Magyarországon, ezek egészét kívánja átlátni a mindenkori válogató. Válogatót, azaz egyes számot használok, mert az idei esztendőtől az AFSZSZ áttér az egyszemélyes válogatói szisztémára. Mozgékonyabb, ugyanakkor talán tematikusabb, bátrabb válogatás is befuthat, persze ehhez kell a jó évad is, hiszen az egész évad keresztmetszete kíván megjelenni Szegeden, már ami a hazai előadásokat illeti. Ez természetesen nem tudott megvalósulni az idén sem maradéktalanul, hiszen bizonyos színházak már nem vállalják az alternatív jelzőt, mint a Krétakör, vagy technikailag nem tudnak megjelenni, mint az Artus, vagy kőszínházi produkcióként születnek meg előadásaik, és a két szféra találkozásában ezek a színházak nem érdekeltek, például Zsótér darabjai esetén, vagy baleset, betegség az akadály. Ám a kérdés lényege a közös útkeresésre vonatkozott. Nem hiszem, hogy ez lehetséges volna. S azt sem tudom, kinek hiányzik egy ilyen momentum. Ezek az együttesek már pályájuk derekán, zenitjén, netán a hullásban tartanak. Nem biztos, hogy közös dolguk, dolgunk van ezen a terepen, játszóknak, szervezőknek. Az elemzőknek azonban igen! Az ő válaszukra - hogy van-e, lehet-e közös utakon járni - mindannyian kíváncsiak vagyunk!

A szakmai beszélgetések során úgy tűnt, mintha előre (gyártott) meghatározott kódok alapján értékeltek volna egy-egy előadást, és éppen ezért, mintha nem a produkciók inspirálták volna a kritikát, hanem megmaradtak ürügynek az elemzéshez. Érdekesnek és elgondolkodtatónak találtam azt a kijelentést is, miszerint egyes előadások értelmezhetetlenek, mert a magyarországi kritikaírás nem rendelkezik megfelelő kulcsokkal és kódokkal.

- Ez így van! Az előadások ürügyül szolgálnak, jó esetben a színházról való általános beszéd és a helyzetmeghatározási kényszer ürügyéül, kínosabb ugyanakkor, ha az elemző el kívánja mondani, hogy mit keres itt, miért éppen a színházról beszél, és mit jelent számára mások megmutatkozása egy színpadon. Ahány beszélő, annyi nyelv. Ezért kezdődik minden beszélgetésünk a közös nyelv megtalálásának kísérletével. Majd a kísérletet lefújjuk, és visszatérünk a saját használatban már megedzett fogalmainkhoz. Ez egzisztenciális törvényszerűség is nálunk. És persze butaság, bezárkózás, a kalandvágy hiánya, hogy főni csak a saját levünkben szabad. Ha ebbe a közegbe belecsap egy előadás - mint Lili Handel, s most szándékosan a cím egy elemét emeltem ide és nem a főszereplőt, Ivo Dimcsevet - minden összeomlik. Fű, fa, virág, no, meg persze a hivatkozás, hogy nálunk ilyen nincsen is, tehát akkor nálunk erről beszélni sem lehet. Pedig nálunk, mármint a THEALTEREN, tizenöt éve ez van. Jön egy társulat, és jól belepancsol az arcunkba.

De! Adjunk esélyt annak is, hogy hirtelen valaki megnyílik, és eldobálva a kliséit, a bejáratott fogalmait, egyszerre csak beszélni kezd. Szabadon. Szépen. Nem biztos, hogy a szakma asztalánál, hisz más asztalok is akadnak. Ám, ha ez ott, a szervezett keretek között is sikerül, s erre naponta csak-csak akadt példa, akkor jól van!

A Thealter egyik sajátossága a nemzetköziség. Hogyan, milyen kritériumok alapján válogatják a külföldi produkciókat?

- Szól valaki, hogy látta a svájciakat, és az milyen jó volt. Aztán annak a valakinek eszébe jut, hogy ismer egy svájci zenebohócot. Szól, hogy nem érdekel-e minket? S akkor mi mondjuk, hogy persze. A svájciak után mi is sokat várunk egy svájcitól. Egy bohóctól. Eltelik egy év, és ez a bohóc lehet, hogy már a legkedvesebb vendégünk. De lehet, hogy három év múlva megtalálok egy papírt. Úristen! A zenebohóc! Telefon, e-mail, gázsi és időpontegyeztetés, s hajrá!

Vangelit, a bábost vagy hat évig kerülgettük így. A JEL színházra nem is gondoltam, hogy valaha játszhat itt, s annak már több, mint tíz esztendeje. Halász Péter? Soha, gondoltam! Szerencsére rosszul. Az oroszok? Egyik húzta, vonta a másikat. Nem egy nagy fesztivál, nem egy nagy pénz, de olyan érdekes közönség. Pontos, kegyetlen, de nagyon tud örülni. S így jönnek most a bolgárok is. Urbán és a Vajdaság pedig örök. Ezt nem kell magyarázni. Otthon vagyunk.

A fesztivál milyen módon van jelen a köztudatban? Lehet-e még egyáltalán alternatívákról beszélni, vagy egész egyszerűen csak egyfajta Másságról van szó? Az előző évekhez viszonyítva az idei fesztivál, mintha „csendesebb”, kevésbé pezsgő lett volna. Van ennek valamilyen gazdasági vagy egyéb oka?

- Nem, nincsen alternatíva. És nincsen másság sem. Ez egy adminisztratív, financiális és egzisztenciális különutasság. Egy párhuzamos színházi rendszer, csak míg az egyik támogatásából 10 kilométer autópályát lehet építeni évente, addig a másikból 200 métert. Csak könnyű, motoros gépeknek ajánlanám ezt kifutópályának. És nehéz helikoptereknek, leszállásul. Tíz esztendő alatt a magyar kőszínházak eljutnak 100 kilométerre. Nekünk annyi kell egy közepes kifutópálya elejéig. De azon az úton csak ballagnak valakik, komoly kitartással, ósdi szekerekkel, hazugságokkal, elvtelenséggel, korrupcióval, művészi nyomorral és gőggel. A szinte a semmiből föl-föl bukkanó siker-nyomokkal. Látjuk őket! Ők is minket! Mi is hasonlítunk erre a karavánra, itt-ott. Talán annyi a különbség, hogy mi még tudunk a röpülés boldogságáról, s néhanap igenis röpülünk! Az idén nem voltak koncertek, az összművészetünk a kiállításokba költözött. Hiányzott viszont - legalábbis az utolsó estéig, mert ott aztán a hajó nagyon is ment! - az éjszakába muzsikáló társaság, az együtt pezsgés. Ha akarom, van gazdasági oka. Nagyon sok volt az előadás. Színház, színház, színház!, nem bántam, igaz, csak a magam nevében beszélek. Tíz-tizenkét év pörgés és pörgetés után én már „életkorilag” vagyok, de izgatottan lesem az újundokokat!

A Thealter akár egy összművészeti találkozónak is tekinthető, hiszen jelen volt a tánc, a zene, természtesen a színház, a film, az irodalom is (Metanoia: Papírszínház) mind-mind valamilyen módon egymásba kapaszkodva, összefonódva, egymást inspirálva. Valamiféle előzetes koncepció alapján van ez így, vagy ma már ez a természetes?

- Ez akkor legyen csak természetes! Ezt már ne kelljen külön „kitalálni”! Ez ne a szervezők dolga legyen! Vagy csak majdnem, hiszen végül is dehogynem! Ám itt nincs ellentmondás. Ha valaki egyetlen tér, egyetlen fantázia, egyetlen tett foglya lesz, akkor számára nehéz a menekvés. Én szeretem, hogy a motívumok egymás felé hajlanak, hogy a plakáton átívelő gerincoszlop egy táncos és egy táncosnő egymáshoz hajlásában is felismerhető, hogy tavaly öt pillangó táncolt a zsinagóga kertjében, amikor bezártuk a fesztivált, és mindenki azt gondolhatta, hogy ezek a pillangók jártak az eszemben, amikor Baráth kiterítette a plakátterveket. Fenét! Én már nem emlékeztem, ahogy a mostani virágesőre sem fogok. Ám lehet, hogy jövőre a plakátról fehér vízililiomok integetnek majd. Nem tudom, de mindenkinek köszönöm, hogy volt szerencsém élni az általuk keltett tarka forgatagban.


http://www.hhrf.org/magyarszo/arhiva/2005/07/28/ - Közelkép-rovat

2005.08.08

forrás: Magyar Szó Online

A test költészete

Ivo Dimcsev a Thealteren bemutatott szólódarabjáról

A test, amikor már megszűnik önmaga lenni. Eljut egy olyan végső határpontra, ahonnan már csak egy kívülről történő építkezési folyamat jöhet létre. Ivo Dimcsev, a kortárs bolgár tánc egyik legígéretesebb tehetsége, aki a szegedi alternatív színházi fesztiválon a Lili Handel - vér, költészet, zene a fehér kokott budoárjából című előadását mutatta be, ennek nagymestere. Halálosan precíz, éles, hibátlan mozdulatai, szándékosan tétovázó mozdulatkompozíciói összevegyülve félelmetesen hideg-metsző énekhangjaival megborzongatják a befogadót. Dimcsev teljesen szétszedi saját testét, aztán mintha elvesztené uralmát felette, kivonva a szellemet és a rögzült sztereotípiákat. Egyedül tölti be a színpadot, egyetlen szék, és egy piros felfüggesztett függöny a díszlet. Dimcsev testének - amely ez esetben tiszta műalkotásként is értelmezhető - puszta látványa már furcsa érzéseket kelt a nézőben, hiszen férfi létére, egy egészen furcsa testi adottságokkal rendelkező, a férfit és a nőt egymásba dobozoló, fuzionáló lényként jelenik meg a színpadon. Néhol olyan érzésem támadt, mint ha nem is emberi lényt látnék a színpadon mozogni, furcsán énekelni, vagy éppen extázisban őrjöngeni, vonaglani, hanem, hogy kiderült, más világokban is van élet, és ennek bizonyítékaként elhozták bemutatni ezt a furcsa, sem nem nő, sem nem férfi, identitásában aposztrofálhatatlan alakot. Dimcsev előadása felteszi a kérdést, hogy vajon hogyan gondolkodunk az emberi testről, mennyiben jelent önmagunk számára határpontokon testi tudatunk. Ez esetben viszont csak arról van szó, hogy egy olyan, a saját alkotóművészetének határpontjait kereső művészt látunk magunk előtt, aki művészetét nem kívülről érkező elemekből építi fel, hanem önmagát használja produktumként, mintegy kiadja a saját testét, tárggyá redukálja azt. Dimcsev teste néhol hangszerként funkcionál, zenei, ritmikus jeleket ír le, néhol viszont egy összetört, frusztrált, kiégett dívát látunk a színpadon. Folytonos-folyamatos, önmagához képest való átalakulásban van, kísérlet és kudarc váltakozik mozdulataiban és egész színpadi jelenlétében. (Szalaggal akrobatikus mutatványokat mutat be, de a szalag folyton belegabajodik.) Néhol éppen ez a fajta jelenlét kérdőjeleződik meg, hiszen nem lehet eldönteni, hogy az alkotó maga hol van, hiszen énjét, szubjektumát kivonja az állandó változásból. Dimcsevet egyébként a kortárs táncművészet egyik fiatal reménységeként tartják számon. Hihetetlen érzékenysége, kreativitása, munkakedve olyan erényeket és tapasztalatokat gyűjtött össze egy helyen, amelyek nélkülözhetetlenek egy igazán a velőkig ható táncprodukció létrehozásához. Dimcsev több évig tanult butoht, operaéneklést. Saját bevallása szerint a butoh (környékünkön Min Tanaka által tartott nyári butoh-kurzusok terjesztették el e táncstílus ismeretét) az, ami a leginkább felismerhető mozgásában, hiszen a segítségével értette meg, hogy a teste él, aminek történéseit figyelnie kell, hogy végül ne ő irányítsa azt, hanem teste irányítsa önmagát. Az alkotó ezen első szólóelőadásában olyan erős, magas szintű testtudattal és olyan színpadi jelenléttel rendelkezik, amely igen kevés táncos sajátja.

szerző: Sirbik Attila
http://www.hhrf.org/magyarszo/arhiva/2005/07/29/ - Művelődés-rovat


2005.08.08

forrás: Magyar Szó Online

THEALTER 2005 - A különbségek összjátéka

A Thealter International, illetve a SZASZSZ - Alternatív Színházi Szemle közösen rendezte meg a tizenötödik Szabad Színházak Nemzetközi Találkozóját, valamint a tizenegyedik Alternatív Színházi Szemlét Szegeden. „Az alternatív színház kifejezés, éppen úgy, ahogy a független színház is, gyűjtő- és nem értékfogalom. A jelenlétért folytatott küzdelemnek azokat a törekvéseit foglalja össze, melyekben a formabontó szándék, a kísérletező kedv, illetve ezek programszerű vállalása sajátos deviancia-tudattal, önmagának másságként - alternatívaként - történő meghatározásával jár együtt.” Végignézve az előadások sorát, körvonalazódik egyfajta színházi szemlélet, amely magába foglalja a folytonos kísérletezés szellemiségét. A klasszikus középvonalnak tekinthető színházi produkciókhoz képest a Thealter mindig is a másságként meghatározható vonalat képviselte.

 

Az alkotói formák egymásba játszása

Az idei szemlén mind a színházi nyelvezet, mind a különféle művészeti, alkotói formák egymásba játszása, egymásra hatása volt jellemző. Jól látható ez már egy-egy előadás belső szerkezetét szemügyre véve is. Nemcsak a kortárs-táncot előtérbe helyező előadásokra, hanem a klasszikus színházi produkciókra hajazó, prózai beszédközpontú darabokra is egyfajta letisztult, a lineáris történetmesélést háttérbe szorító szerkezet jellemző. A párbeszédek minimálisra csökkennek, a színházi gesztus, a viszonyrendszerekben megbúvó jelentéssel telítettség, a vizuális látvány, a zene szerepe viszont felértékelődik. A Szabó Réka által rendezett Karc c. előadásban is ez figyelhető meg. A szereplők a minket körülvevő világ villanásait érzékenyen mutatják fel egymással kapcsolatba lépve. Keverednek ebben a produkcióban a különféle műfajok, mint a táncos koreográfia, a bohózatszerű, Hacsek és Sajó-féle párbeszéd, az avantgárd spontaneitás környezetre és szituációkra építő rögtönzései.

A formabontó szándék, a rendelkezésre álló technikai eszközök használata olyan előadásokat hívott életre, amelyek már az irrealitás határán vannak. A cyber-tér betörése a színpadra izgalmas lehetőségeket rejt magában. Az oroszországi blackSKYwhite Színház Triada c. előadása jó példa erre, hiszen a színpadon egy olyan varázslatos világot teremtenek, ahol az előadók mozgását számítógépes grafika jeleníti meg. A Triada a német konstruktivizmus képzeteivel átszőtt előadás, egy gigantikus hi-tech show, mely univerzummá változtatja a megszokott színpadi teret.

Míg az orosz társulat inkább a vizuális varázslatot szülő eszközök használatát hívja segítségül egy különös világ megalkotásához, addig a svájci Compagnie drift machine á songs c. előadása a hang megjeleníthetőségén fáradozik. A társulat három tagja kvázi-tudományos kísérletet végez a színpadon. Azt vizsgálják, énekel-e titokban a paradicsom, mit súg egy pohár víz stb. Az eredmény lenyűgöző zaj, zörej, elektronikus zenei hangeffektusok, amely kiegészül a színészek furcsa, artikulálatlan, dadaistának tekinthető énekével, a furcsa gépek használatával, amelyek látványa különös atmoszférát teremt.

A zenei hangok zseniális hallhatóvá tétele jellemzi a Hólyagcirkusz Társulat Csődcsicsergő Művésznő a csúcsponton c. darabját, amely az idei Thealter abszolút győztese. A legjobb társulatnak bizonyuló Pintér Béla és Társulata A Sütemények Királynője címmel vitte színre előadását, amely a családon belüli mikrovilág, a megváltoztathatatlannak tűnő családi viszonyok problematikáját boncolja.

 

Kortárs-tánc, test-költészet

Voltak olyan előadások a kortárs tánc élvonalából, amelyek kifejezetten a testi tudat, a test mint a színpadon megjelenő műalkotás kérdéseit feszegették. Ilyenek voltak például a Bozsik Yvette által színre vitt Tüzes Angyal vagy Ladányi Andrea koreográfiái, amelyek a test mozdulatainak költészetét, a zene és test kapcsolatának érzékeny leképezését jelenítették meg. De ugyanezen a vonalon, a test határpontjainak keresését magára vállaló, kísérletező szellemiség jellemezte Ivo Dimcsev Lili Handel c. szólóját is. Ladányi, aki a magyarországi táncéletben szinte már ikonnak, kultikus műtárgynak számít, Szegeden is feledhetetlen táncprodukciót mutatott be. A 6913 c. darabjában három figura között mozog, mindvégig feszültségben tartva a nézőt. Ladányi esztétikus, kidolgozott, megmunkált testének látványa a legapróbb rezdülésekig figyelemfelkeltő. Bozsik Yvette-et ez ideig főként koreográfiáiról ismerhette a közönség. Most újra bebizonyította, hogy játékos, kreatív mozdulatkompozícióit ő maga is képes hitelesen előadni a színpadon. A Tüzes Angyalban, amelyet Vati Tamással együtt hozott létre és táncolt, két lélek egymásra találásának és harcának lehetünk szemtanúi, valahol az élet és a halál, a tudat és a tudattalan határmezsgyéjén. Az előadás látomások sorozata, amelynek ihletője a középkor misztikus hangulatát idéző Valerij Brjuszov-regény, a Tüzes Angyal. A testi tudatosság, a test korlátainak legyőzése, a képzelet átszőtte vad és szabad világ megjelenítése a börtönbe zárt testtudattal szemben, ez hívja életre a költői, precíz-éles mozdulatkompozíciókat ebben a darabban is.

 

Alternatív bábszínházak

Az alternatív bábszínházak mind stílusban, mind kreativitásban színes palettát mutattak fel a Thealteren. A törökországi Cengiz Özek Árnyszínház A Csudafa c. árnyjátéka vizualitásával lenyűgöző élményt nyújtott. A Figurina Animációs Kisszínpad A Nap és a Hold elrablása c. előadásában a kezek keltik életre a világot. A Figurina a bábművészet széles skáláján játszik, hiszen a hagyományos bábhasználat mellett él a technika adta varázslat eszközeivel, illetve a tárgy és kézjátékkal is. De több előadásra is jellemző volt a technika nyújtotta eszközök használata, így Felszeghy Ádám és Papp Theodóra előadásában, amely igen szokatlan és különös színpadi megoldással él. Ugyanis a képi élmény egy a cselekményt azonnal képi jelekké formáló videotechnika által születik meg, a néző szeme láttára.

 

Irodalom és színház

Urbán András az idei Thealteren három darabbal is jelen volt. A 0,1 mg c., Csáth-, illetve Tolnai Ottó-szövegekre épülő, illetve a Godot-ra várva c. előadást már itthon is megtekinthette a közönség. Urbán sajátos rendezői stílusa, atmoszférateremtő színpadi képei, szimbólumokkal, jelekkel telített eszközei a most bemutatásra kerülő A lány, aki ugatott a Holdra c. darabjában is jelen vannak. Megint, mint azt már Urbán eddigi rendezéseiben megszokhattuk, különös módon igyekszik az alapul szolgáló irodalmi műből, szövegből kivonni a vizuálisan megjeleníthetőt. Nem a szöveg értelme, hanem annak hangulata érdekli a rendezőt. Jelenlegi, legújabb darabját Sylvia Plath naplói inspirálták.

Az idei Thealter is csodálatos helyszíneken zajlott le. A kísérletező szellemiség átszőtte a szemlét, és olyan, a kísérletek eredményeként megszülető alkotásokat láthattunk, amelyek izgalmas, újszerű, egyszerre a jelenre és általános problémákra reagálva játékos-kreatív de ugyanakkor mélyen elgondolkodtató pillanatokat szőttek, hoztak felszínre.

http://www.hhrf.org/magyarszo/arhiva/2005/07/28/ - Közelkép-rovat

2005.08.08

forrás: Magyar Szó Online

Frissen csapolt vér, fájdalmas őrület

Megszúrhatja-e magát, vehet-e vért a vénájából – nem csupán imitálva, hanem valóságosan is – a színész a színpadon? Betöltheti-e ezt a frissen csapolt vért egy kis fiolába, és felkínálhatja-e a nézőknek árverésre? (Egyébként akad rá vevő.) Ezzel legalábbis súrol egy határt, vagy átlép rajta. Persze tudom, évtizedekkel ezelőtti színházi, képzőművészeti ihletettségű akciókban vadabb dolgokat is csináltak. De amit most Ivo Dimcsev, a kortárs bolgár tánc Európa-szerte fellépő jeles képviselője tesz, az mégis többeket sokkol. És nem feltétlenül az előadás végi vérvétel, hanem az is, ami előtte történik a Lili Handel – vér, költészet és zene a fehér kokott budoárjából című produkcióban.

Ivo Dimcsev pokolian kitárulkozó művész. Egy kis ágyékkötőt leszámítva leginkább meztelenül játszik. Ez a meztelenség nem csupán külsődleges. Kidolgozott testével és valószerűtlen, emberi lényen túli hangjaival bemutat egy kínok közt vergődő, meghasonlott, olykor pedig nagyon is önbizalommal teli transzvesztitát, aki gyötrődve tanulmányozza magát, és eljut a totális tébolyig. Gogol ismert műve után szabadon az is lehetne az előadás címe, hogy Egy őrült transzvesztita naplója. Ezzel persze kicsit eltolnánk magunktól a produkciót, ami attól hat annyira sokkolóan, hogy a mi tébolyainkat is felnagyítja, és abszurdan röhejes, de ugyanakkor fájdalmas formában az orrunk elé dugja. Valaki beordítja a nézők közül, hogy „rohadt buzi”, de a közönség jelentős része hosszan, lelkesen ünnepel. És sokan nem tágítanak a szegedi régi zsinagóga elől, ahol az előadást láttuk. Vagy azért, mert egyszerűen földbe gyökerezett a lábuk, vagy mert élénken vitatják az élményt, esetleg meg akarják várni a művészt, amikor kijön, kíváncsiak, hogy néz ki civilben. Aztán kiderül, hogy már régen kint van, és beszélget, valami feltűnő jelenségre gondoltunk, de egyszerű srác, farmerban, pólóban. Csak eljátszott volna egy szerepet? Lehetséges, de azért valószínűleg többről van szó.

A Szabad Színházak 15. Nemzetközi Találkozója és a 11. Alternatív Színházi Szemle közönsége még a hajnalig nyitva lévő fesztiválklubban is erről beszél. A Grand Café nevű, szűkösen levegőtlen hely ideális terepe az alkoholgőzös nekibúsulásoknak. Bábosok érzik magukat elnyomva, nehéz megértetni, miért nem kerülnek a napilapok címoldalára. Van igazságuk, mert az idei fesztiválon kiváló árnyjátékokat láthattunk. A Berlinben bábrendező szakon végzett Kuthy Ágnes rendezésében, a Bábrándozók előadásában az Androgünt láthattuk, ami kapcsolataink kuszaságáról, a szeretetről és annak hiányáról beszél az árnyak, a helyben születő rajzok, a papírkivágások és az emberi test sajátos kombinációjával. Két fiatal művész, Felszeghy Ádám és Papp Teodóra kézjátékukat projektorral kivetítve egészen lidérces vagy éppen szórakoztató alakzatokat képesek megjeleníteni a Mirror című vizuális performanszban. A bolgár Theatre Nobodies színészei egy óriási szövőszék mögött ülve „szőnek” áttetsző anyagokból képeket, de a fotó, a rajz, a tánc elemeit is felhasználják fantáziadús produkciójukban.

Az Árnyékszínház nevű formáció meg sem közelítette a bábszínházak színvonalát. Ilyen dilettánsan szenvelgő, érdektelen unalmasságot, mint amilyen a Közeleg az idő című nézhetetlenség, amiről csoportosan menekülünk el, nem lenne szabad semmilyen fesztiválra beválogatni. Állítólag huszonnégyen végignézték. Minden tiszteletem az övék. Jóval üdébb látványosság volt a Szabó Réka által rendezett Karc. Szabó a feje tetejére állítja a világot, torz, fancsali pofákat álmodik a színpadra, és elbusong vagy éppen elszórakozik rajtuk. A címe után ítélve meglehetősen viccesnek ígérkezik a La Dance Company Olyan, mint a Szűzmária, csak a feje lecsavarható című egyfelvonásosa. Olyan, mintha egy végtelenített szőke nős viccet adna elő Kovács Martina, táncban és prózában elbeszélve. De persze ez a csacska nő a butaságok mellett ráhibázik igazságokra is, így gunyoros-görbe tükröt tart elénk. A koreográfus – csakúgy, mint az est második részében –, Ladányi Andrea. A 6913 című produkciónak nincs elmesélhető története, mozdulatkompozícióról van szó, amelyben egymáshoz simulnak vagy éppen eltávolodnak partnereiktől a táncosok, izgalmas alakzatokba rendeződnek, feszültté válnak vagy ellazulnak. Dinamikus, pontos, lélekkel teli előadás. A lélek hiányzik az orosz BlackSkyWhite Színháznak a német konstruktivizmus ihlette előadásából. Elidegenedett világról beszélnek elidegenedett eszközökkel. Fémesen rideg óriásbábok, sosem látott ijesztő lények tobzódnak a deszkákon, kissé üres, revüszerű előadásban. De sebaj, a fesztiválklubban mindent ki lehet heverni, aki nem ivott szeszt, annak is bódultan alkoholgőzös lesz az agya.

2005.08.02

forrás: szerző: Bóta Gábor, Magyar Hírlap, ahogy tetszik melléklet, 2005. július 30., szombat

Tarolt a Csődcsicsergő - A Szegedi Alternatív Színházi Szemle díjai

A díjátadással befejeződött tegnap Szegeden a nagy sikerű kettős fesztivál, a Szegedi Alternatív Színházi Szemle, és a párhuzamosan zajló Thealter International, a Szabad Színházak XV. Nemzetközi Találkozója.
    
A díjátadással befejeződött tegnap Szegeden a nagy sikerű kettős fesztivál, a Szegedi Alternatív Színházi Szemle, és a párhuzamosan zajló Thealter International, a Szabad Színházak XV. Nemzetközi Találkozója. A SZASZSZ egyben verseny is volt: a zsűri – Jeles András filmrendező, Molnár Zsuzsa díszlet- és jelmeztervező és Tompa Andrea színházi szakíró – hét díjat ítélt oda a fellépőknek.

A legjobb előadás a Hólyagcirkusz Csődcsicsergő – Művésznő a csúcsponton (Áriákkal terhelt komédia szöghegedű kísérettel) című produkciója lett. A legjobb társulat díját Pintér Béla és társulata vehette, amely A Sütemények királynője című előadással nagy sikert aratott.

Tarolt a Hólyagcirkusz társulata, hiszen ez a csapat vitte el az összes többi díjat a Csődcsicsergővel. A legjobb rendező: Szőke Szabolcs, a legjobb előadó: Eszes Fruzsina, a legjobb énekes: Tóth Evelin, a legjobb színházi zene: Szőke Szabolcs, a legjobb szöghegedűs: Nádasi László. A fesztivál díjait a szegedi és a fővárosi önkormányzat, az SZTE és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ajánlotta fel.

A cikk eredeti környezetében itt olvasható.

2005.07.25

forrás: Délmagyarország Online

Az árnyjátéktól a táncszínházig - Szögi Csaba az alternatív fesztiválról

A Belvárosi mozi és a Bábszínház is csatlakozott az idén a számos kísérőprogrammal és kurzussal kibővült alternatív és szabad színházak nemzetközi találkozójához. A szegedi Szögi Csaba, a hétfőn kezdődött Thealter International egyik főszervezője szeretné kamatoztatni, amit a várostól kapott.
    
Szögi Csaba szerint Szeged a találkozó ideális helyszíne. Fotó: Karnok Csaba
– Ha fesztivál, akkor nyár és Szeged. – mondta a szegedi származású Szögi Csaba, a Harangozó-díjas táncos, koreográfus, együttesvezető. A nemzetközi jelentőségű Thealter Internationalt idén 15. alkalommal rendezi meg a MASZK Egyesület – ehhez csatlakozott két éve először az Alternatív Színházi Szemle. A vasárnapig tartó rendezvénysorozat kilenc versenyprogramot tartalmaz, a zsűrielnök pedig a neves filmrendező, Jeles András.

– El kell hinnie a városnak, hogy a legjobb befektetés a kultúrába való befektetés – állítja Szögi, hiszen szerinte a kommersztől az avantgárdig a kultúra minden műfajára van igény Szegeden. Egy még színvonalasabb találkozóhoz persze több támogatásra és infrastruktúrára lenne szükség – számol be a fesztivál anyagi korlátairól a Közép-Európa Táncszínház vezetője.

A program azonban így is színes. A mozgás-, tánc- és egyéb színházi produkciókon kívül a tavalyi nagy sikerű workshopokat idén is megtartják, sőt újabbakkal is bővült a kínálat. Ladányi Andrea mozgásworkshopja tai-chi és tánc-ritmika órákat tartalmaz. Vívólecke címen akciószínházat mutatnak be a Gór Nagy Mária Színitanoda diákjai – három napon különböző helyszíneken: a Klauzál téren, a Széchenyi téren és a Móra parkban. Idén táncfotós mesterkurzust is indítanak a fotóművész Haris László vezetésével. A szegedi kávéházakban színházi és táncfotókat állítanak ki.

Árnyjáték a témája az idei bábos programsorozatnak, amelyben két magyar és három külföldi előadó progresszív, nem elsősorban gyerekeknek szóló előadása látható. A Kövér Béla Bábszínház ebben az évben lett a rendezvény partnere, a Thealter kedvéért nyáron kinyit erre a hétre.

A Belvárosi mozi is felkerült a helyszínek színes palettájára: Vip-Art címen képzőművészeti kiállításnak ad otthont, ahol alternatív, független, színházi-táncszínházi területen működő művészek képeit láthatja a közönség. Kísérőrendezvényként táncfilmeket vetítenek a moziban.

Szögi nem híve a trendi, nyugatról importált technikákat alkalmazó kortárs táncművészetnek. A néptáncos alapokból kiinduló, a Kárpát-medence folklórjából, de korszerű elemekből építkező művészeket pártolja – munkáját ez az ars poetica vezérli.

Itthon nemrégiben a Szeged Táncegyüttes ötvenéves jubileumán, annak egykori táncosaként lépett fel – 2001 óta először. Mivel nagyon szeretne újra színpadon táncolni, önálló estet tervez. Ezt mindenképpen szeretné itt is bemutatni, hiszen azt vallja: ő csak ideiglenesen állomásozik máshol, ám az otthona Szeged.


A cikk eredeti környezetében itt olvasható.

2005.07.22

forrás: Délmagyarország

A Grand Café és a Rádió MI


A Grand Caféból jelentkezik ezen a héten, a Thealter ideje alatt Szeged egyetlen civil rádiója, a Rádió MI. Miközben a művészekkel a két műsorvezető, Csikós Ildikó és Hajós Eszter beszélget, a háttérben a kiskanál koppanása, a csészék csörrenése, beszélgetésfoszlányok, a kávéház hangjai hallhatók.

A rádió főszerkesztője, Nagy Gábor elmondta, a MASZK Egyesület rendezvényét, a Thealtert jelentős eseménynek tartják, melyen ők is jelen kívánnak lenni, ezért választották állomáshelyül a fesztivál egyik helyszínét, a Grand Cafét. A naponta két alkalommal, 13 és 16 órakor jelentkező egy-egy órás műsorban az aznapi előadásokra, programokra reflektálnak. Beszélgettek már Bozsik Yvette és Ladányi Andrea táncművésszel, Urbán András rendezővel. A 89,9 MHz-en fogható, illetve az interneten a www.radiomi.hu oldalon elérhető Rádió MI vasárnapig hallható a szegedi kávéházból.

A cikk eredeti környezetében itt olvasható.

2005.07.22

forrás: Délmagyarország

Siker a Thealter

A szemle legerősebb táncos produkciójának eddig Bozsik Yvette estjét tartják, óriási közönségsikert a svájci compagnie drift aratott. A Thealter International, a szabad színházak nemzetközi találkozója és a hozzá kapcsolódó színházi szemle darabjai állandó telt házzal mennek.
    
A Korzó mozi nézőtere megtelt Bozsik Yvette és Vati Tamás Tüzes Angyalára.
– Hangos, bravós, kiabálós siker volt a svájci compagnie drift társulat machine á sons (hanggép) című darabja. – számolt be Balog József, a Thealter Internationalt szervező MASZK egyesület vezetője. Az alternatív és független színházak találkozóján kétszer is bemutatott produkció szerinte méltán az eddigi legnagyobb közönségsikere a fesztiválnak, mert az erős, vicces, invenciózus esten kiválóan táncolnak, és a látvány és a hang is jól kidolgozott.

Bár a szakmától kedvezőtlen kritikát kapott, siker volt az orosz blackSKYwhite Színház újszerű és látványos mesevilága is – a találkozón először szerepeltettek ilyen komoly fénytechnikát. A Korzó mozi nézőtere megtelt Bozsik Yvette és Vati Tamás személyes vallomásaként definiált Tüzes Angyalra. Ladányi Andrea produkcióját az ülőhelyek elfogyta után sokan végigállták a Zsinagógában.

Az elkövetkező programok közül A Sütemények Királynője ígérkezik különlegességnek, hiszen Pintér Béla és Társulata országszerte teltházzal lép fel, Szegeden viszont két éve nem jártak. – Várom még a bolgár fiút, Ivo Dimcsevet, aki nőnek öltözve mutatja be Lili Handel – vér, költészet és zene a fehér kokott budoárjából című estjét – vallott Balog személyes favoritjáról. Az előadás létrehozásának legfőbb mozgatórugója az emberi test, mint a fizikai és esztétikai fogyasztás legfőbb tárgya.

Magyarország ízlése a szervező szerint még egy alternatív fesztiválon is konzervatív, mindenkinek nagyon határozott elképzelései vannak arról, milyen a jó darab. Ennek ellenére a tavalyihoz képest több helyszínen felvonultatott előadások telt házzal mennek, nem okoznak csalódást a kritikus közönségnek.

A cikk eredeti környezetében itt olvasható.

2005.07.22

forrás: Délmagyarország

SZASZSZ 2005. XI. Alternatív Színházi Szemle - Szeged, 2005. július 18-24.

Az Alternatív és Független Színházak Szövetsége 2005-ben immár harmadik alkalommal rendezi Szegeden a Szemlét, a 15 éves THEALTER International - Szabad Színházak Nemzetközi Találkozójával közösen: egy helyen, egy időben. A tematikai azonosságnak (az alternatív jelleg), illetve a funkcionális különbségnek (a THEALTER-en szerepeltek a külföldi és a határainkon kívüli magyar színházak, míg az előválogatott SZASZSZ-on a legjobb anyaországi magyar együttesek) köszönhető, hogy egy minőségében új - színházi életünkben mindezidáig egyedülálló - fesztivál körvonalai bontakoztak ki. 2004 óta már csak előzsűrizett előadások meghívott résztvevői az Alternatív Színházi Szemlének, vagyis valóban koncentrálttá vált, igazi tükrévé azon értékeknek, melyeket az alternatív színházi és kortárs táncalkotók hoznak létre az évadban. A Szemle rangját növelik a kiosztható díjak is: a Szemlén 1,2 millió forintot oszthat ki a zsűri, melynek elnöke idén Jeles András lesz.

A THEALTER programjainak középpontjában a színházi előadások állnak, de a Szövetség feladata, hogy a Szemlét széles szakmai program-kínálattal bővítse. Így a szegedi fesztivál országosan is ismert és elismert színházi megmozdulás lett, és teljes joggal került be a hazai színházi élet vérkeringésébe. Idén folytatjuk és tovább fejlesztjük a tavaly már elindított szakmai programokat:

BÁB Az innovatív bábtársulatok részére nyújtunk bemutatkozási lehetőséget, évente tematikus felosztásban: idén az árnyjátékosok kapnak teret a Szemlén. Külföldi és hazai együttesek előadásai mellett egy árnyjáték-tematikában összeállított bábkiállítást is rendezünk az OSZMI anyagaiból. FOTÓ-SOK színházi és táncos témájú fotókiállítások alternatív kiállítóhelyeken: Szeged kávéházaiban. VIP-ART A független színházi, táncszínházi területen működő művészek képzőművészeti alkotásaiból nyitunk egy közös tárlatot. TÁNC-FOTÓS WORKSHOP A színházi fotóművészek számára rendezünk mesterkurzust, melynek tematikája a tánc fotózásának művészete lesz. CERKA Nemzetközi kritikusszeminárium a Kritikus Céhhel közösen. IZZASZTÓ 2. Mozgás Workshop Ladányi Andreának az SzFE-n használt metodikájával. A szegedi workshopon idén tai chit, színpadi vívást és tánc-ritmikát lehet majd tanulni. HŰSÍTŐ A nyitott szakmai beszélgetések moderátora: Imre Zoltán színháztörténész, az ELTE tanára.

A SZASZSZ versenyprogramját az elmúlt egy évben bemutatott előadások közül válogatta az előválogató zsűri, Hegedűs Sándor és Magács László. A válogatók összesen 103 előadás közül választották ki a versenyző 12-t.

A versenyprogramba meghívott előadások:

1. Artus - Goda Gábor társulata: Rókatündérek (r-k. Goda Gábor)
2. Bárka Színház: Stuart Mária (r. Zsótér Sándor)
3. Bozsik Yvette Társulat: Tüzes Angyal (k. Bozsik Yvette)
4. Honvéd Kamaraszínház: A ragaszkodók (r. Naszlady Éva)
5. Hólyagcirkusz Társulat: Csődcsicsergő (r. Szőke Szabolcs)
6. H.U.D.I. Társulat: Isten éltessen, Hedvig Ekdal! (r. Hudi)
7. Közép-Európa Táncszínház: Nagyvárosi ikonok (r-k. Horváth Csaba)
8. Krétakör Színház: Kasimir és Karoline (r. Wulf Twiehaus)
9. La dance company: Olyan, mint a Szűzmária, csak a feje lecsavarható / 6913 (k. Ladányi Andrea)
10. Pannon Várszínház: KZ Oratórium (r. Vándorfi László)
11. Pintér Béla és Társulata: A Sütemények királynője (r. Pintér Béla)
12. Szabó Réka D. C.: Karc (k. Szabó Réka)
13. a MASZK Egyesület és az Urbán András Társulat közös produkciója: 0.1 mg (r. Urbán András) - ez az előadás a szervező szervezet jogán vesz részt a versenyben

Alternatív és Független Színházak Szövetsége
1071 Budapest, Bethlen tér 3.
Tel./Fax: +36 1 789 6086
E-mail: afszsz@chello.hu
www.szinhaz.hu/thealter-szaszsz
www.alternativszinhazak.hu

A cikk eredeti környezetében itt olvasható.


2005.07.20

forrás: tancelet.hu

THEALTER International – Szabad Színházak XV. Nemzetközi Találkozója; SZASZSZ – XI. Alternatív Színházi Szemle – Szeged

Az 1991-ben alapított, idén 15 esztendős THEALTER International – Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója mára a magyar színházi élet egyik legrangosabb, nemzetközi viszonylatban jegyzett színházi fesztiváljává vált. Évről-évre független, a színházi munkát és műhelygyakorlatot életformaként választó, de a hivatásos, állami vagy kommersz-magán színházi struktúrán kívül álló alkotók által létrehozott művészi közösségek vesznek részt a találkozón Magyarországról és külföldről.

2003-ban a koncepciójában megújult, finanszírozásában megerősödött THEALTER fesztiválhoz kapcsolódott az Alternatív Színházi Szemle, amely így a SZASZSZ (Szegedi Alternatív Színházi Szemle) nevet kapta.

A THEALTER fesztivál új koncepciója a Déli Vonal: a korábbi hagyományokat folytatva elsősorban Dél- és Kelet-Európa színházi kínálatát igyekszik bemutatni – kísérletező, kevésbé ismert és nagynevű csoportokat egyaránt vendégül látva a hármas határ közelében.
A SZASZSZ a több évig Budapesten működő Alternatív Szemle megújítását tűzte ki céljául. Az évad nem hivatásos előadásaiból szakmai zsűri (2005-ben Hegedűs Sándor és Magács László) választja ki azokat, amelyek meghívást nyernek, s Szegeden versenyezhetnek. A szegedi zsűri elnöke az idén Jeles András.

A fesztivál július 18-ától 24-éig tart. Fő helyszínekként az elmúlt több mint egy évtizedben kortárs előadó-művészeti központként működtetett Régi Zsinagóga épülete (Szeged, Hajnóczy u. 12.), valamint a lepusztultságában is gyönyörű Régi Hungária (Kass Szálló) várja majd a fellépőket és a közönséget, de a tervek szerint néhány egyéb helyszínen és a szabad ég alatt is lesznek előadások.

A cikk eredeti környezetében itt olvasható.

2005.07.20

forrás: Symposion-online, kultúrfigyelő

Az EU és a Balkán peremén - Tizenöt éves a szegedi THEALTER

A THEALTER International - Szabad Színházak Nemeztközi Találkozóját és az Alternatív Színházak Találkozóját Szegeden július 18-24. között rendezik meg. Az idén 15 esztendős THEALTER Internationalt 1991-ben alapították, amely mára a nemzetközi színházi élet egyik legrangosabb színházi fesztiváljává vált. A fesztivál évről évre a független, a színházi munkát és műhelygyakorlatot életformaként választó művészi közösségeket lát vendégül Magyarországról és külföldről egyaránt.

A THEALTER legújabb koncepciója szerint elsősorban Dél- és Kelet-Európa színházi kínálatát igyekszik bemutatni - kísérletező, kevésbé ismert és nagynevű csoportokat egyaránt vendégül látva a hármas határ közelében (Románia, Magyarország, Szerbia). Az idén változatos zenei, képzőművészeti, filmes, szabadtéri, és szakmai kísérőprogramok gazdagítják a találkozó egyhetes műsorát. Így kiállításra kerülnek színházi és táncos témájú fotó- illetve képzőművészeti alkotások. Emellett színházi fotóművészek számára mesterkurzust rendeznek, valamint nemzetközi kritikusszemináriumot a Kritikus Céhhel közösen.

Nyitott szakmai beszélgetésekre is sor kerül majd, amelynek moderátora Imre Zoltán színháztörténész, az ELTE tanára lesz. A fesztivál főként a színházi alkotásokra, a konkrét színházi produkciókra koncentrál, de a program kiszélesítésével, immár rangos, széles körű színházi fesztivállá nőtte ki magát. A fesztivál mintegy tükörképe az évadban létrehozott alternatív színházi és táncalkotásoknak, amelyeket a kortárs alkotók hoznak létre. A repertoárt a nemzetköziség teszi igazán izgalmasan színessé, hiszen az előző évekhez hasonlóan az idén is részt vesznek német, francia, orosz, török stb. csoportok. Ezen csapatok formai illetve tartalmi hasonlóságát főként az alternativitás fogalomköre köti össze. Közös bennük az állandó keresés, a színházi nyelv megújításának szándéka, és egyfajta elmozdulás a színházi élet középvonalának nevezhető megszokottól. A fesztiválon megjelenő produkciók tekinthetők a hivatalos kulturális élet egyfajta alternatívájaként is, amely a szubkultúra felé hajlik már és az identitáskeresés problémakörét mozgósítja. És ezzel szorosan összefügg az új formák keresésének igénye is. Az pedig, hogy a fesztivál három határ mentén helyezkedik el, talán nem véletlen, hiszen az egész fesztivál magán hordozza a köztesség, átmenetiség mint létforma állapotát, hangulatát.

A cikk eredeti környezetében itt olvasható.

2005.07.20

forrás: Magyar Szó Online

THEALTER International – Szabad Színházak XV. Nemzetközi Találkozója

A szegedi MASZK Egyesület, 2005. július 18-24. között rendezi meg a 15. THEALTER INTERNATIONAL fesztivált, benne az elmúlt két évhez hasonlóan a SZEGEDI ALTERNATÍV SZÍNHÁZI SZEMLE-vel.

Az 1991-ben alapított, idén 15 esztendős THEALTER International – Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója mára a magyar színházi élet egyik legrangosabb, nemzetközi viszonylatban jegyzett színházi fesztiváljává vált. Évről-évre független, a színházi munkát és műhelygyakorlatot életformaként választó, de a hivatásos, állami vagy kommersz-magán színházi struktúrán kívül álló alkotók által létrehozott művészi közösségeket látnak vendégül Magyarországról és külföldről, és nyitottak minden új kísérletre is.

2003-ban a koncepciójában megújult, finanszírozásában megerősödött THEALTER fesztiválhoz kapcsolódott az Alternatív Színházi Szemle, amely így a SZASZSZ (Szegedi Alternatív Színházi Szemle) nevet kapta. A THEALTER fesztivál új koncepciója a Déli Vonal: a korábbi hagyományokat folytatva elsősorban Dél- és Kelet-Európa színházi kínálatát igyekeznek bemutatni – kísérletezõ, kevésbé ismert és nagynevű csoportokat egyaránt vendégül látva a hármas határ közelében.

A cikk eredeti környezetében itt olvasható.

2005.07.20

forrás: terasz.hu

Thealter International - Szabad Színházak XV. Nemzetközi Találkozója Szeged, július 18-24.

Már a tizenötödik, hihetetlen. Ott voltam az elején, és most is ott kell lennem. Őszinte, új, forradalmi, döbbenetes, botrányos, érdekes, vagy csak egyszerűen szórakoztató előadások voltak láthatók az évek során.

Idén sem lesz hiány izgalomból. Árnyszínház Törökországból, Bozsik Yvette Társulat, La Dance Company, Pintér Béla és Társulata, Hólyagcirkusz, Andaxinház, csak néhány név a fellépők közül. A helyszínek a régiek: Régi Zsinagóga, Régi Hungária, a maguk eredeti patinás falaival, sajátos atmoszférájukkal. Az egyhetes műsor kiegészül fotókiállításokkal (Szeged kávéházaiban érdemes keresgélni), képzőművészeti tárlattal táncosok és színészek alkotásaiból, tánc-fotós és mozgás-workshoppal, kritikusszemináriummal, szakmai beszélgetésekkel. Egy jó kis táncrendet kell összeállítani magunknak, és aztán csak befogadni, interpretálni és feloldódni. 24-én 6-kor díjátadás, utána fesztiválzáró buli 10-től, ami nagyon jó szokott lenni. MASZK-ot fel!


A cikk eredeti környezetében itt olvasható.

2005.07.20

forrás: pestiest.hu

Hólyagcirkusz és A sütemények királynője

Az alternatív színházak nemzetközi seregszemléje ma nyílik Szegeden. Régebben amatőrt használtak az alternatív helyett, ami azért volt ebben az esetben rossz kifejezés, mert ezek a színházak gyakran profibbak az úgynevezett hivatásos társulatoknál. Sőt már az sem ritkaság, hogy ugyanúgy repertoárrendszerben játszanak, és ha bérletet nem is hirdetnek, de törzsközönségük van. Sokszor áldozatosabb munkával, hosszabb próbaidővel készülnek egy-egy produkcióra, mint a nemritkán robotszerű fásultsággal dolgozó kollégáik. Aztán persze az alternatívok közt is akadnak fásultak, lélekben megöregedettek, unalmas iparosok. De nekik mégiscsak az a dolguk, hogy újdonságokkal rukkoljanak elő, hogy megtermékenyítsék a hagyományos úton járókat is. Egyébként mind több az átjárás úgynevezett alternatív és úgynevezett profi között, gondoljunk csak a Krétakör együttesére, amely alternatívként kezdte és ma már a legkeresettebb magyar színházi exportcikknek számít. Dacára annak, hogy még mindig nincs saját színháza.

És már exportcikk Pintér Béla és Társulata is. Ezúttal A sütemények királynője című produkciójukat adják, melyben a gyermekkori gyötrelmekről, megaláztatásokról van szó, döbbenetes erővel. De láthatjuk a Bozsik Yvette Társulatot is, amely mindig sajátos összművészettel szolgál, a színházat elegyíti tánccal, pantomimmel vagy akár képzőművészettel. A Szőke Szabolcs muzsikus-színész vezette Hólyagcirkusz Társulat – ahogy a nevében is szerepel – mindig cirkuszi témát dolgoz fel, sajátos bohócériákat mutat be, miközben a játékosok a leghétköznapibb tárgyakból is zenét fakasztanak. A rendezvénysorozat mindig vendégül lát bábosokat is, sőt az idei találkozón árnyjátékosok is részt vesznek. Például a Figurina Animációs Kisszínpad, melynek tagjai a közismert históriát, a Nap és a Hold elrablását dolgozták fel színpompás formában. De láthatjuk például a török vásári bábhőst, Karagözt, török művészek megszemélyesítésében. Visszatérő vendég Szegeden Oleg Zsukovszkij, aki valóságos egyszemélyes intézmény: táncol, játszik, énekel, elsőrangú színész, aki tavaly is nagy sikert aratott. És nyilván így lesz ez idén is, amikor a Kisegítő iskola című produkciójával rukkol elő, amelyben a nézőket is macerálja rendesen, hiszen őket tekinti nebulóknak.

A cikk eredeti környezetében itt olvasható.

2005.07.20

forrás: Magyar Hírlap Online

2005.07.18-24. Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója

Július 18.-án hétfő veszi kezdetét a THEALTER International – Szabad Színházak XV. Nemzetközi Találkozója, és a SZASZSZ – XI. Alternatív Színházi Szemle. A rendezvények helyszínei lesznek: a Belvárosi Mozi, Grand Café, Korzó Mozi, Régi Zsinagóga, Régi Hungária, Kövér Béla Bábszínház, Mars tér U-pavilon, Klauzál tér. A fesztivál résztvevői a Thealter International hazai és külföldi fellépői, és a A SZASZSZ-versenyprogramba meghívott előadások. Kísérőprogramok: bábkiállítás, fotókiállítások, képzőművészeti alkotások, táncfotózás, taichi, színpadi vívás és tánc-ritmika.
A programok július 24. vasárnap zárulnak le.

A hír eredeti környezetében itt olvasható.


2005.07.20

forrás: basedonbass.hu

2. Mozgás workshop Ladányi Andrea metodikájával a THEALTER-SZASZSZ Fesztiválon

A tavalyi sikeres mozgás-workshop idén is megrendezésre kerül a Színház- és Filmművészeti Egyetem Mozgástanszékének Ladányi Andrea által kidolgozott, új mozgásoktatási rendszere alapján.

A Színház és Filmművészeti Egyetem (SzFE) Mozgástanszéke a 2002/2003-as tanévtől kezdve gyökeresen megújult. A Ladányi Andrea által kidolgozott tanterv két hetes kurzusrendszert alkalmaz, mely igen széles körű, változatos mozgáskultúrával ismerteti meg az előzetesen egyáltalán nem képzett színész-növendékeket. A változás mértéke és értéke vitathatatlan, a jelenlegi I-II-III. évfolyamos színész-hallgatók mozgáskultúrája már most látványosan felülmúlja az előző években végzett színészekét. A kurzus elemei: thai chi, zsonglőr, jazz-funk, erőgyakorlatok, ritmikus néptánc, történelmi társastánc, verekedés (kontakt), latin táncok, vívás (tőrhasználat), színpadi mozgás.

Az idén 15 éves THEALTER International minden év júliusában, Szegeden megrendezésre kerülő nemzetközi színházi fesztivál. 2003 óta - amikor is az Alternatív és Független Színházak Szövetsége Szegedre költöztette az Alternatív Színházi Szemlét - a két fesztivál közösen, egy helyen, egy időben kerül megrendezésre. A Szegedre költöztetett szemle új nevet kapott: SZASZSZ, és versenyprogramja is nívósabb lett, hiszen az előválogató zsűri csak az évad legkiemelkedőbb alternatív színházi, táncszínházi előadásait hívja meg. Így Szegeden egy az eddigieknél nagyobb szabású, színesebb fesztivál ajánlja magát a közönségnek, melynek a tavalyi év programjához hasonlóan - a THEALTER külföldi előadási és a SZASZSZ hazai versenyprogramja mellett - számos szakmai kísérőprogramja is lesz. Ezek egyike a Ladányi Andrea metodikáján alapuló workshop, továbbá táncos és színházi témájú fotókiállítások, szakmai vitafórum, művészfilm-vetítések, a Nemzetközi Kritikuscéh szemináriuma is szerepel a programban, és hazai és külföldi bábszínházak árnyjátékos technikájú előadásai is bemutatkoznak.

A szegedi kurzus idei elemei:

Tai chi - Jászberényi Éva
Színpadi vívás - Gyöngyösi Tamás
Tánc-ritmika - Katona Gábor

A cikk eredeti környezetében itt olvasható.

2005.07.20

forrás: tancelet.hu

Irány a Déli Vonal - Tizenöt éves a Thealter

A független, a színházi munkát életformaként választó hazai és külföldi alkotóközösségeket látja vendégül július 18-ától Szegeden a MASZK – a Thealter International fesztiválon és a Szegedi Alternatív Színházi Szemlén.

Sajátos színfoltja lett az elmúlt másfél évtizedben a szegedi nyári színházi kínálatnak a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója, az 1991-ben alapított Thealter International. A fesztivál – amelyhez 2003-ban már a Szegedi Alternatív Színházi Szemle (SZASZSZ) is társult – a hazai színházi élet egyik legrangosabb fórumává vált. A MASZK Egyesület azokat a független, a színházi munkát életformaként választó hazai és külföldi alkotóközösségeket látja vendégül Szegeden – az idén július 18-ától –, amelyek kívül állnak az államilag finanszírozott, hivatásos színházi struktúrán. A Déli Vonal koncepció jegyében elsősorban Dél- és Kelet-Európa színházi kínálatát szeretnék bemutatni, így a fellépők között lesz például az orosz BlackSky-White Színház, Oleg Zsukovszkij, az ukrán Dax Színház, Ivo Dimcsev Bulgáriából, Urbán András Társulata és a Kosztolányi Színház a Vajdaságból. Ez utóbbi és a német–francia BK Cie kifejezetten a Thealterre hoz létre egy-egy új produkciót a MASZK-kal együttműködve.

A szegedi önkormányzat idén 30 százalékkal növelte az egyesület támogatását, és szponzorok is akadtak már a fesztiválra a városból. Balog József, a MASZK Egyesület elnöke elmondta: A Déli Vonal-koncepció mint az egyik legjobb szegedi projekt bekerült a pécsi Európa kulturális fővárosa pályázatba is.

Immár harmadszor rendezik meg a Thealterhez kapcsolódva a Szegedi Alternatív Színházi Szemlét, amelynek versenyprogramjában kilenc előzsűrizett produkció, köztük a Bozsik Yvette Társulat, a Honvéd Kamaraszínház, a Közép-Európa Táncszínház előadása „mérkőzik meg" a díjakért. A zsűri elnöke Jeles András filmrendező, tagjai: Molnár Zsuzsa, a Szegedi Nemzeti Színház jelmez- és látványtervezője, valamint Tompa Andrea színháztörténész, kritikus, a Színházi Intézet munkatársa.

Balog József szerint idén másfélszer annyi színházi produkciót várnak Szegedre, mint tavaly, ezért a hagyományos fesztiválhelyszínekhez (régi zsinagóga, Kass Szálló) újak is (Tisza Szálló, Mars téri U pavilon) csatlakoznak, és az utcán is számos fellépést tartanak.

2005.07.19

forrás: Délmagyarország

A szabadkaiakkal nyitott a Thealter - Költségeinek harmadát a város állja

A közelgő Beckett-centenáriumra is gondolva a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Godot-ra várva című produkciója nyitotta tegnap a régi zsinagógában a kettős alternatív színházi fesztivált.
    
Az fővárosi Andaxínház bemutatója a régi zsinagóga kertjében. Fotó: Frank Yvette
A közelgő Beckett-centenáriumra is gondolva a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Godot-ra várva című produkciója nyitotta tegnap a régi zsinagógában a kettős alternatív színházi fesztivált. Előtte az Andaxínház mozgásművészeti kedvcsinálóját (képünkön) láthatta a megnyitóra összegyűlt közönség, majd Balog József, a MASZK Egyesület elnöke köszöntőjében elmondta: a tizenötödik alkalommal megrendezett Thealteren eddig több mint harminc ország, összesen háromszáz produkciója vendégeskedett. Harmadszor ad otthont Szeged a Thealterrel párhuzamosan zajló Alternatív Színházi Szemlének. A kettős fesztivál költségeinek egyharmadát ma már a város önkormányzata állja.

A rendezvényt ugyancsak támogató Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára köszöntő levelében Magyarország legfontosabb kortárs színházi fesztiváljának nevezte a szegedit. Ma 16.30-tól a Cengiz Özek Árnyszínház előadásával folytatódik a program a Kövér Béla Bábszínházban, 19 órától az orosz BlackSkyWhite Színház Triada című produkcióját láthatják a nézők a régi zsinagógában. 20.30-tól Urbán András Társulata játszik a régi Hungáriában, 22 órától pedig a Bozsik Yvette Társulat adja elő a Tüzes Angyalt a Korzó moziban.

2005.07.19

forrás: Délmagyarország

Ma indul a SZASZSZ és a Thealter

   
A MASZK Egyesület rendezésében ma kezdődik Szegeden a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója, az 1991-ben alapított Thealter International és a Szegedi Alternatív Színházi Szemle (SZASZSZ).
    
A MASZK Egyesület rendezésében ma kezdődik Szegeden a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója, az 1991-ben alapított Thealter International és a Szegedi Alternatív Színházi Szemle (SZASZSZ). Azok a független, a színházi munkát életformaként választó hazai és külföldi alkotóközösségek mutatkoznak be a fesztiválon, amelyek kívül állnak az államilag finanszírozott, hivatásos színházi struktúrán. A szervezők a hét során a Déli Vonal-koncepció jegyében elsősorban Dél- és Kelet-Európa színházi kínálatát szeretnék bemutatni.

Ma 15 órakor a Kárász utcai Átrium Music Caféban fotókiállításra várják az érdeklődőket, a fesztivált pedig 17 órakor nyitják meg a régi zsinagógában, ahol 18 órától a Kosztolányi Dezső Színház (Szerbia-Montenegró) Beckett Godot-ra várva című darabját mutatja be. 21 órától a Régi Hungáriában látható a BK Cie (Németország/Franciaország) In Errance című produkciója, amely a MASZK Egyesület támogatásával jött létre.

2005.07.19

forrás: Délmagyarország

Az oldal tetejére
 

2017 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció