Keresés
 
   
 

THEALTER 2014 / Július 22, Kedd

 

Előadás

Webnapló
zisz iz di end elégedetten dőljünk hátra my body your landscape elnyújtott fesztivál/elnyújtott randizgatás az ő utcájuk még várni kell jaj a szerelem farkasok órája k2 yorick húha a szívem húha a lelkem a jó toll ricsi dö szörd széthúzott fesztivál

Részletes információ

Oldal nyomtatása

Kosztolányi Dezső Színház (Szerbia): Rózsák

22. Kedd 20:00     Kisszínház

60'

szereplők: Béres Márta, Mikes Imre Elek, Mészáros Gábor, Pletl Zoltán
mozgás: Kiss Anikó
zene: Mezei Szilárd
rendező: Urbán András

„újratükrözzük a kis tartományt
kopulatív rendszerünkkel az adriáig tükrözzük
újratükrözzük a monarchiát
újra a nagyjugoszláviát
mert a kisebbségi is akár a flamingó
e vacogó rózsaszín lény
csak önnön tükörtermekben manipulált
tömegében érzi otthon magát”

(Tolnai Ottó: A kisinyovi rózsa, részlet)


„Ez egy olyan művészi, rendezői módszer, ahol egy előző előadás az újnak az alapja, Tolnai Ottó Kisinyovi rózsája, illetve annak színpadi előadásmódján történő fizikai cselekvések sorozata. Ezt egy olyan vágyként is definiálhatjuk, hogy ez az a momentum, amikor az ember úgy érzi, hogy nem akar megszólalni, nem akar beszélni, valamilyen más formában próbál közölni.”
Urbán András




„A Rózsák címet viselő előadás a felejtést mint módszert alkalmazza. „Elfelejti”, azaz elhagyja a 2010-ben színpadra állított [A kisinyovi rózsa] egyik meghatározó momentumát, jelesül a Tolnai-textus verbális elemeit, mindösszesen csak egy rövid szövegrészt tartva meg az előadás elején, amely vezérfonalként szolgálhat ugyan, de biztos fogódzónak édeskevés az előadás nonverbális, fizikai cselekvésben megnyilvánuló jeleneteinek értelmezéséhez.
(...) a megértésben inkább a nagyon is szubjektív és esetleges álomfejtés módszere segíthet, hiszen mindaz álomszerű, ami elénk tárul: abszurd és szürreális, megragadhatatlan és illogikus, deja vu és halo-effektus. A Tolnai-műből, illetve az előkép-előadásból ismert motívumok, tárgyak kontextusukból kiragadva, jelentéstartalmuktól megfosztva bukkannak fel az előadásban. Legfőbb attribútumuk a puszta létük és jelenlétük, esetleg térbeli elhelyezkedésük, térben történő mozgatásuk.
Mint amikor álomból ébredünk és emlékezni próbálunk, legmarkánsabban a hangulat az, ami megmarad bennünk. Egy egyszerű cselekvéssor vagy egy látvány hangulata, egy érzés, kellemes vagy nyomasztó érzés.”

Pressburger Csaba: Vacogó flamingóként reménykedve





www.kosztolanyi.org

A vendégjáték támogatója: NKA Előadó-művészet Kollégiuma

 
Az oldal tetejére
 

2018 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció