Keresés
 
   
 

THEALTER 2014 / Július 26, Szombat

 

Előadás

Webnapló
zisz iz di end elégedetten dőljünk hátra my body your landscape elnyújtott fesztivál/elnyújtott randizgatás az ő utcájuk még várni kell jaj a szerelem farkasok órája k2 yorick húha a szívem húha a lelkem a jó toll ricsi dö szörd széthúzott fesztivál

Részletes információ

Oldal nyomtatása

k2 Színház (Budapest): Mielőtt az éj leszáll! - Bertolt Brecht A szecsuáni jólélek című példázata alapján

26. Szombat 21:00     Régi Zsinagóga

120'

szereplők:
Vang – Borsányi Dániel
első isten, Sin asszony, Mi Csü – Horváth Szabolcs
második isten, Jang asszony, rendőr – Rózsa Krisztián
harmadik isten, Lin To, Su Fu – Jerger Balázs
Sen Te/Sui Ta – Pallagi Melitta
Szun – Domokos Zsolt

dramaturg: Antal Klaudia
látvány: Domokos Barbara
zene: Horváth Szabolcs
rendezőasszisztens: Erdélyi Adrienn
rendező: Fábián Péter, Benkó Bence


„A legkisebb cselekvést, a látszólag egyszerűt is
bizalmatlanul nézzétek! Vizsgáljátok meg, szükséges-e,
különösképpen, ha megszokott!
Nyomatékosan kérünk: ne tartsátok
természetesnek, ami naponta megesik!
Mert semmit se mondjunk természetesnek
e véres zűrzavar, elrendelt rendetlenség,
tervszerű önkény, embertelen emberiesség
időszakában, hogy semmi se számítson
megváltoztathatatlannak.”

Bertolt Brecht


A mi történetünk Szecsuanban játszódik, innen nagyon messze, így az ottani problémák nyilván ránk nem vonatkoznak. Ráadásul a dráma 1940-ben íródott. Hol van az már! A szerző is német. Mi közünk hozzá? Valószínűleg semmi. Úgyhogy azt tanácsoljuk a tisztelt közönségnek, dőljenek hátra székeikben, élvezzék ezt a régi kis fabulát, nevessenek sokat, aztán menjenek haza, és folytassák kicsinyes, elhibázott életüket ott, ahol abbahagyták, és még véletlenül se gondolkozzanak el azon, hogy csinálni kéne már valamit. Tisztelt Közönség, kulcsot ne találj, minek nektek jó vég, ha nem muszáj?

A k2 Színház 2010 nyarán alakult független színházi műhely, amely a Kaposvári Egyetem akkor másodéves színész-hallgatóiból szerveződött, Benkó Bence és Fábián Péter vezetésével. Az elmúlt évek során számos alsóbb éves hallgató is játszott előadásaikban és csatlakozott a műhelyhez látványtervező, menedzser, dramaturg, rendezőasszisztens is. A csapat kezdetben a Kaposvári Egyetemen működött, mára azonban „felköltözött” Budapestre, a jövő évadtól kezdve pedig állandó tagokkal folytatja majd tevékenységét, független társulatként.
A 2012-es THEALTER fesztiválon „… azt a csöndet nem tudjuk eljátszani" című előadásuk elnyerte a helyspecifikus projekt-pályázat fődíját. Ugyanebben az évben megkapták a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) Pályakezdő Különdíját, tavaly pedig a Titánium Szemle Jurányi-díját.


„Mondják, fiatalnak minden kapu tárva”, éneklik kórusban, de a „vár minket a semmi” csattanója csak a keservesen hosszú hatásszünet után fedi fel, hogy mi is vár rájuk pontosan a kitárt kapuk mögött. Azt a csöndet én nem tudom leírni. És azt sem adhatom vissza, ahogyan a becsület és a tisztesség ritmusos ismételgetéséből a musicalek kliséit és érzelgősségét kifigurázó, egyszersmind nagyon jól szóló saját szerzeményük felcsendül, sem azt, ahogyan nem sokkal később már komoly hangnemben, átütő erővel szólaltatják meg Brecht egyik betétdalát, sem azt a mulatóst, ami a lakodalmi jelenet feszültségét csak tovább fokozza, és azt sem, miként teremt a nyelvesdob és a kristály hangtál távol-keleti atmoszférát. Csak azt tudom, hogy a k2 Színház méltán szerveződött állandó, önálló társulattá."
Lénárt Ádám: Ezerarcú lelkesedés a Brecht-darabban, librarius.hu


„Hangsúlyok, arányok változnak a szövegben, némiképp a cselekményben is, de annak a világnak a képe, amelyet megmutatnak, nem különbözik alapvetően a brechtitől. Röviden: a nyomor parancsol, és ezzel felülír minden erkölcsi törvényt, követelményt. Az egyetlen jó ember, az isteneket befogadni hajlandó utcalány hiába szeretne csupa jót tenni, az emberi természet és a világ rendje ezt lehetetlenné teszi. Ahhoz, hogy élhessen és jótékonykodhasson, gonosznak (is) kell lennie. Akiken segít, azok kifosztják, aki neki segít, azt ő dönti romlásba vagy csalja meg a dolgok véletlene és szükségszerűsége folytán.
Mégis van az előadásból kihallható saját mondandójuk. A felszólító mód, a felrázó szándék. Ajánlójukban keserű iróniával üzenik a nézőknek, hogy élvezzék a régi fabulát, aztán folytassák kicsinyes, elhibázott életüket ott, ahol abbahagyták. Játékukban inkább a morális ítélet és igény érvényesül, kevésbé az elemző társadalomábrázolás. Nem a kapitalizmus, inkább az emberi természet rajzát kínálják. (…)
Nagyszerű színházi minőséget hoznak létre szinte a semmiből, illetve a puszta tehetségből, no meg a felkészültségből.”

Zappe László: A fény vak fiai, Népszabadság


www.facebook.com/k2szinhaz


Támogató: Füge Produkció

 
Az oldal tetejére
 

2018 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció