Keresés
 
   
 

THEALTER 2015 / Július 19, Vasárnap

 

Előadás

Webnapló
officially closed nagyon fontos textúrák beszt of thealter 2015 - nemhivatalos díjak tojáshéjak hivatalos fesztiváldíjak apátlanok bakk(2)fitty besztof idén dekameron, királyság! lábjegyzet királydrámákhoz révész robi fotói olivetti 82 dekameron I. az is lehet, hogy hazudok escurial - ki a bolond, ki a király? a fizikai színház kialakulásáról számmisztikai beavatkozás andaxínház módra escurial szövegkönyv így szerettek - anitiger szerint szeretszeengem? k2 maszk egyesület thealter kohlhaas számok bűvkörében - 1862 az elefánt nem a szobába volt fejhenger bárki bármikor tolhatja az élet meg remény nevű cuccot bűn és bűnhődés archív 2008 - pedig én jó anya voltam (csillag börtön) legyen-e idén üres blogposzt? archív - holland cunami 2008 -L szabadság és lehetőség - hmg hallgassatok hiányzik az artus archív 2007 - ladányi andrea társulata tökéletes történet messécske párhuzamok ha kihalnak a méhek nagyszínpad II. urbánék nagyszínpad I. vaj ön mi? menni vagy... falrarajz tánccal és határfeszegetéssel urbánék, respect II. urbánék bánkbánja az enyém is elveszett piros napszemüveg - szógálati II. bankban archív - pintér béla anyám orra 2006 fesztiválfüzetet akarok most lola blau blogger bio bolondok hajója köszönöm szemző üzenete a császárnak a császár üzenete 3 kévánság ilyen országban élünk - kultúrbrigád archív -via negativa 2012 nagyon fontos dolgok a via negatíva szerint a bizalom dúúdúúdúú megnyitó blog is back de, de tudok miért nem tudok

Részletes információ

Oldal nyomtatása

Forte Társulat-Szkéné Színház (Budapest): Bűn és bűnhődés

19. Vasárnap 20:00     Régi Zsinagóga

230'

A regényt fordította: Görög Imre, G. Beke Margit
A színpadi változatot írta: Garai Judit, Horváth Csaba

szereplők:
Raszkolnyikov: Pallag Márton
Dunya; Polja: Zsigmond Emőke
Anya; Katyerina Ivanovna: Földeáki Nóra
Marmeladov; Munkás; Százados: Fehér László
Katyerina, Marmeladov felesége: Földeáki Nóra
Szonya: Hay Anna
Porfirij; Munkás: Kádas József
Razumihin; Orvos: Nagy Norbert
Luzsin: Krisztik Csaba
Szvidrigaljov: Andrássy Máté
Amália Ivanovna; Nasztya: Blaskó Borbála
Zamjotov; Pap; Achilles: Horkay Barnabás
Mikolka, Lebezjatnyikov; Házmester: Hegymegi Máté

dramaturg: Garai Judit
zene: Ökrös Csaba
jelmez: Benedek Mari
színpadkép: Pallós Nelli
fény: Payer Ferenc
produkciós vezető: Számel Judit
rendezőasszisztens: Sólyom-Nagy Fanni
rendező: Horváth Csaba

„Raszkolnyikov korunk embere, a hitelek elől menekülő fiatal férfi, aki a pénz átláthatatlan útvesztőjében vergődik. Szeretne kiszakadni a környezetéből, hogy a felsőbbrendű emberről alkotott elméletét érvényesítse, amiért a gyilkosságtól sem riad vissza. A realitástól egyre távolodó tehetség álmok és víziók hatása alatt darabjaira zúzza az őt körülvevő világot, majd megpróbál újat építeni maga köré.
Dosztojevszkij az emberi lélek végtelen mélységeibe ereszkedik. Az előadás ezt a belső világot szándékozik ábrázolni, a szereplők lélektani folyamatait és állapotait próbálja formába önteni a test és a szöveg képiségén keresztül.”
Horváth Csaba

„Horváth Csaba is megrögzött hegymászó, és a Himalájánál nem adja alább; ismerve alkotói útját, koreográfusként, majd rendező-koreográfusként jegyzett darabjait, úgy tűnik, mindig is szívesen fordult a megvalósíthatóságát illetően erős kezet és határozott koncepciót kívánó művekhez. Tehetséggel és bátor energiával formálta ki saját, félreismerhetetlen színházi formanyelvét, amelyben a mozgás először megfosztódott elsődleges színpadi értelmétől, dekoratív jellegétől, majd a hang, a hangzás és a beszéd színházi aktusait, diskurzusait hozzászőve egy sajátosan szigorú rendszert kreált. Ezzel a plasztikus algoritmussal fog neki választott témáinak, és módszere vitathatatlanul működik. A színházelmélet szerint a „színpadon minden elhangzott szó cselekvés értékű", vagyis „mondani annyi, mint csinálni", ám Horváthnál ez fordítva is igaz: csinálni annyi, mint mondani. És e pillanatban a kimondhatatlan is megjeleníthetővé válik. [...]
A nagyjából kétszáz perces produkció halálpontos gépezetében ellenállás nélkül vegyülnek a színház tradicionális és egyéni útjai, hogy a végeredmény összetéveszthetetlenül Horváth Csabáé legyen. Megvan a klasszikus színházi szereposztás, előtűnnek a regényből színpadra emelt karakterek és a figurákhoz szabott gesztusok, az egyszerű kódokat rejtő testtartások, arckifejezések, de az egész mégis megfoghatatlan, mert lényege folyton elmozdul, viszonylagossá válik, mint az a világ, amelyben a bűn fogan.”
Péter Márta: Áramlás fuldoklókkal, Színház folyóirat


Támogatók: NKA, EMMI

www.fortecompany.hu
www.szkene.hu


 
Az oldal tetejére
 

2018 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció