Keresés
 
   
 

THEALTER / blog jr.

 

Webnapló

 

 

Proics Lilla: Igy iramlanak örök éjben

2017.07.24.

Elégedett lehet a négy magaformájú fiatalemberrel Attila, aki halála után lett gazdag – velük még gazdagabb –, hogy most éppen ebben a városban, hibátlan zenei arányérzékkel suttogják és üvöltik el egy forró nyáréjszaka a mulatónegyed védett zugában a verseit.



Zsalakovics Anikó rendezésében Hajduk Károly, Jászberényi Gábor és Kroó Balázs, illetve Czitrom Ádám úgy elevenítette meg a versekkel, ritmuslüktetésekkel és zenékkel József Attila hangját, hogy nem csúszott rá semmi kultúrházas, népművelő, évfordulós emlékező, könyvből kilépő versmondólányos szándék-zaj.




A szó értelmében szabadon összeállított anyagban nem szavalnak verseket, hanem mint amikor az ember kézbe veszi a kamaszkorában lehasznált, kávé- és dinnyepecsétes kötetet, amit már leukoplaszt tart össze, és szabadon beleolvas, fejcsóválva, hogy lehet ennyire égetően közéletien is kortárs, egy-egy versszakot magának többször is elmormogva, aztán több évet előrelapozva, a következő vers odakívánkozó szakaszát megkeresve.




A suttogók bár emlékeztetnek a költőre, aki magára vette és vitte a világ embertelen őrületét a viselhetetlen búskomorságig, de inkább azzal a gyermeki kedvességgel játszadoztak, ami tulajdonképpen minden versében ott van – engedi is játszani őket: Kroó Balázs, ahogy azt mondja veretesen már a játék felén túl, hogy Ady Endre, akkor felröhögünk, mert eljátszik velünk, mielőtt folytatja, hogy helyett mondom. Ő hármuk közül tényleg a leginkább adys, ahogy mindegyikük egy kicsit máshogy, sőt, Czitrom Ádám is a maga módján: József Attila.


(Andaxínház: Suttogók)


Fotó: Thealterphoto2017



a lap tetejére
 

2017 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció