Keresés
 
   
 

THEALTER / blog jr.

 

Webnapló

 

 

Dohy Anna: Killer on the road

2017.07.24.

Ismered azt az érzést, amikor hanyatt fekszel, szorosan a földre simulva, és szemhatárodat teljesen kitölti az ég? Egy pillanatnyi szembesülés a semmivel: fordul egyet a föld, a fent és a lent helyet cserél, és úgy tűnik, mintha egy apró mozdulat is elég lenne hozzá, hogy a test elszakadjon a földtől és egyenesen belezuhanjon a fölötte tátongó égbe. Ez csupán egy röpke szédítő élmény, halvány nyoma annak, amikor a semmi nem csak körülvesz, hanem átitat, elnehezít, mint vizes ruhát az iszapos víz.




Amikor a jó és a rossz a maguk prózai hétköznapiságában vívnak állóháborút a lélekért – az ördög a fausti szerződéssel, az angyal a néma szenvedés ártatlanságával – és az ember úgy érzi, talán dönthet a sorsa felől, pedig a sömmi már régen kiszorított belőle mindent, egyforma halmazállapotúvá gyúrva a bosszút, a gyilkosságot és az igazságtételt. Ebben a sömmiben betyárok nőnek ki a földből, akiknek keményre döngölt lelkére nem vár más, mint a szikár, egyszerű, szükségszerű végzet.




Hegymegi Máté képi és nyelvi poézis kettősével meséli el a betyár magányának és elidegenedésének történetét egy mély, de könnyen befogadható és sodró lendületű színdarabban. A k2 Színház színművészei mind a vizuális, mind a verbális információkat jól adagolt stilizációval tálalják – különös tekintettel a tájszólásra, amelynek túlerőltetése groteszkké és hiteltelenné tehette volna az előadást.




A színpadot uraló égbolt-függöny és a gémeskútként, mérlegként, akasztófaként és keresztként is funkcionáló installáció érzékletes vizuális keretet ad a lírai szövegnek, amely feszült ellentétben áll az elmesélt történet prózai nyomorával. Rózsa Sándor – hiába küzd nevének mágikus átka ellen – kitörölhetetlenül bevonul a magyar közösségi emlékezetbe, de százötven betyárral a háta mögött is magányosabb mindenkinél. Mintha minden betyár egy saját darabka eget cipelne a vállán, de a kögyelmes parasztot ráadásul még belülről is elnehezítené a sömmi.

Nézőként ez éppolyan szédítő, mint keresztülnézni az égbolton, még sincs ok aggodalomra: az előadás nem enged el minket és nem hagy lezuhanni.


(k2 Színház: Sömmi)


Fotó: Thealterphoto2017



a lap tetejére
 

2017 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció