Kosztolányi Dezső Színház (Szerbia)
Az Úr nevében – magyarországi bemutató
100 perc
Urbán András
16
próza
08.11. szombat, 20:30-22:10
Régi Zsinagóga Helyszín
2000 Ft

Előadók, alkotók

Játsszák: Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek, Nagyabonyi Emese
Dramaturg: Gyarmati Kata
Koreográfia, színpadi mozgás: Vedrana Božinović
Zene: Irena Popović Dragović
Látvány: Urbán András
Díszletkivitelezés: Željko Piškorić
Jelmez: Marina Sremac
Tanácsadók: Dr. Sági Zoltán pszichiáter, Dr. Dévavári Zoltán történész
Rendező: Urbán András

Leírás

Az előadás egy politikailag brutálisan inkorrekt színházi akció – újfajta politikai paradigmát használ, miszerint rosszfiúk is lehetünk. Ez azt jelentené, hogy a Kosztolányi Dezső Színház hirtelen jobbra kanyarodott? Járj utána!

A „balliberális” koncepció nem létezik. A lusták és a jobboldaliak találták ki, hogy leírják velük ellenségeiket. A produkció a zsidó-keresztény kultúrhagyomány védelme – vagyis a keresztény Európa védelme. Önpusztítás árán is. A demokrácia elpusztításának árán, mint a társadalmi és emberi szabadság egyetlen formája. Cél, hogy minél közelebb kerüljünk a szakadék széléhez. Senkinek sincs igaza, csak és kizárólag nekünk. Az életmódunk elfogadhatatlan a közeledő vallási kultúra számára. Nincs megoldás. Csak a leszámolás a másikkal. És önmagunkkal. A menekültekkel nincs semmi probléma, amíg közelebbről meg nem vizsgáljuk őket. Szeretjük őket, amíg a régi téglagyárakba vannak zárva, melyek illegális befogadóközpontokként működnek. De nem számítanak különösebben. Az iszlámot is csak addig kedveljük, amíg Egyiptomban nyaralunk.

Vége a toleranciának. Ideje, hogy elfogadjuk önmagunkat annak, amik vagyunk.

Az előadás két nagy vallási kultúrát állít szembe egymással, Európa határán, a híres magyar kerítés mellett, melyek úgy tesznek, mintha nem ismernék egymást… És nem is ismerhetik, amíg nem látják a másikat egy sniper célkeresztjében. Mi sem ismerjük. Egészen addig, amíg be nem lépnek a hálószobánkba.
És mindezek közt ott áll az ember. Az egyén. Az individuum. És állást kell foglalnia.

„A gyűlölet foglalkoztatott, minden szinten, a hétköznapi-, a magánéletben, a legintimebb helyzetekben, amikor az emberek akár egy vallási etikai rendszerre hivatkoznak, de teljesen mást mutatnak a magatartásukkal. Ezt megvizsgálhatjuk a menekültáradat vagy migránskrízisen keresztül is. […] Az előadásban összeütközik két kultúra, ugyanakkor nem kifejezetten a kereszténységről és az iszlámról szól, hanem az emberről, a paradoxonokról, azokról a helyzetekről, amiket tapasztalunk és nem látjuk a végkifejletét, ettől pedig egyfajta apokalipszis-érzésünk is lehet. Látjuk azt, hogy Európa átformálódik és már politikailag sem kell korrektnek lenni. […] Egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy lehet „rosszfiúnak”, negatívnak lenni és ez legitimmé válik. Egy lényeges paradigmaváltás zajlik, bizonyos értelemben elérkezett a „rosszfiúk” ideje. Ez talán szimpatikusnak tűnik, ugyanakkor viszont félelmetes, mert sose tudhatjuk, hogy melyik oldalon, az üldözött vagy az üldöző oldalán találjuk magunkat.”
Urbán András az előadásról – Lukács Melinda: „A gyűlölet foglalkoztatott”, Magyar Szó

„Öten vannak a színpadon, öt szereplő. Kucsov, Mikes, Mészáros, Nagyabonyi és a Nap. Egymás erejét fokozzák, de mégis tudható, hogy a Nap fog győzedelmeskedni. Ezen az önmegsemmisülést bemutató úton kell végigbeszélnie magát a négy színésznek, a KDSZ társulat tagjainak. […] Ami művészi teljesítmény és energia formájában megjelent a színpadon és befonta a nézőteret, az kiemeli ezt az előadást az Urbán-előadások sorából. A tökélyre fejlesztett hitelesség jelent meg minden részletben, anélkül, hogy egyetlen pillanatra bármelyik színész kiesett volna, kitekintett volna a szerepéből.”
Lovas Ildikó: „Az istenek nem akkor lélekzenek, amikor én” – Az Úr nevében című előadás margójára, Magyar Szó

„Az előadás középpontjában az individuum, az egyén áll. Hiszen minden embernek előbb-utóbb állást kell foglalnia ezekben a kérdésekben. Ez az előadás egy végtelenül dinamikus, izgalmas és szellemes produkció a maga módján, ami a politikailag nem korrekt magatartásra épül: nem cenzúrázza önmagát, a legkeményebben mondja ki a dolgokat, akár a szereplők, akár az előadás üzenete, épp azt a mellébeszélést próbáljuk meg lesöpörni, ami általában történik […] Az előadásban sok olyan dolog hangzik el, amivel emberként lehet, hogy nem tudunk egyezni, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor rájövünk, hogy ezek azok a gondolatok, amelyek már nekünk is eszünkbe jutottak, akár fölvállaljuk, akár nem.”
sorsi: Mellébeszélés nélkül, Magyar Szó

Támogatók: Szabadka Város, Magyar Nemzeti Tanács, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Nemzeti Kulturális Alap

Vissza