Dalok a földszintről – majdnem zenés tragédiák

FőoldalProgramokDalok a földszintről – majdnem zenés tragédiák

Társulat:

Színház- és Filmművészeti Egyetem (Budapest)

Cím:

Dalok a földszintről – majdnem zenés tragédiák

Időtartam:

120 perc

Rendező:

Keresztes Tamás

próza

Megosztás

Időpont:

08.06. hétfő, 22:30-00:30

Helyszín:

Régi Zsinagóga Helyszín

Jegyár:

1500 Ft

Jegyvásárlás

Előadók, alkotók

Szereplők: Barna Lilla, Herman Flóra, Hojsza Henrietta, Molnár-Gábor Nóra, Ténai Petra, Vadász Krisztina, Gaál Dániel, Gyulai-Zékány István, Kotormán Ábel, Nagy Henrik Richárd, Nagy Péter István
Díszlet: Horváth Jenny, Debrei Nóra, Keresztes Tamás
Jelmez: Horváth Jenny és Debrei Nóra
Video: Maruscsák Dávid
Hang: Keresztes Gábor
Rendező munkatársa: Szakács Zsuzsi
Kurzusvezető és rendező: Keresztes Tamás
Osztályvezető tanár: Horváth Csaba

Leírás

Humorba oltott készhelyzetek. Döntéskényszertől lebénult, pislogó tekintetek.
A jelen pillanat ütötte léken szivárgó, elhallgatott titkok.
Vagy úgy is mondhatjuk, emberek, akiknek dolguk van egymással, de ez rendkívül váratlanul érinti őket.
Kacagnivaló életképek tizenkilenc jelenetben, egy közelgő apokalipszis árnyékában.

Az előadás a harmadéves színházrendező – fizikai színházi koreográfus rendező szakirányú osztály színészmesterség vizsgája, egyben a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színészének első önálló rendezése.

„A darab hétköznapi szereplői fejében motoszkál a félelem, nemegyszer a rettegés a magánytól. Ezért mindegyik kis történetben elérkezik az a pillanat, amikortól a mindennapi kínos színezetet ölt. A kaland- és poénvágyó néző leselkedővé válik, hiszen a való életben, bármennyire is kíváncsiak vagyunk, inkább elsétálunk a hasonlóan kellemetlen történések helyszínéről. Keresztes Tamás mesteri rendezése a tőmondatokból álló dialógusokra koncentrálva egy-egy elharapott szóval, vagy az írott szöveg három pontja mögött érzékeltetett szünettel teszi kíváncsivá a továbbiakra a publikumot.“
Szekeres Szabolcs: A pap és a kurva, kutszelistilus.hu

„Nem csupán szeretni, érezni sem tudunk. Ez az egész darab – a jobbnál jobb és felsorolhatatlanul sok sziporkázóan önfeledt, és ebben az önfeledtségében, mégis húsba vágó jelenetével – a mindennapi életünk diszfunkcionális voltáról szól. Arról, ami már rég csak normális életnek látszik. Csak annak látszik, ám már igen régóta hírből sem az.“
Csatádi Gábor: „Dögölj meg! – bár te még azt sem tudsz”, Pótszékfoglaló