Thealter

Szereplők: Béres Márta, Kiss Anikó, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek, Nagyabonyi Emese
Az orosz szöveget fordította: Eva Pavletić
Dramaturg: Góli Kornélia
Zeneszerző: Irena Popović Dragović
Díszlettervező: Marija Kalabić
Jelmeztervező: Marina Sremac
Mozgás: Kiss Anikó
Rendezőasszisztens: Szerda Zsófia
Rendező: Kokan Mladenović

Vlagyimir Majakovszkij verse nyomán

1909-ben Vlagyimir Majakovszkij költő polgártársai arcába vágta a FORRADALOM TÍZ ÜZENETÉT, ezért tíz hónapot töltött rabságban. 1917-ben a forradalom október tíz napján tíz választ adott a tíz üzenetre – tíz választ, melyek megváltoztatták a világot. Azóta tízszer tíz év telt el. Emberek, van-e valakinek ma üzenete a forradalom számára? Vagy kényelmes a rabság? Kényelmes hallgatni e tíz üzenetet a forradalomról? Vagy csak Felhő van a nadrágotokban?

Kokan Mladenović, a kortárs szerb színház fenegyereke, ezúttal két előadással lesz a THEALTER vendége. Szókimondása, humora, valamint bravúros eszközhasználata tette az elmúlt évek egyik legizgalmasabb rendezőjévé. Előadásai jórészt korunk politikai, társadalmi és kulturális problémáit vizsgálják és számos fesztiválon díjat nyertek. Rendszeresen dolgozik határon túli magyar társulatokkal is. Rendezőként nagy sikerrel mutatkozott be Szegeden a tavalyi THEALTER-en is a Jami körzet című, szerb-montenegrói-magyar koprodukcióban készült zenés áldokumentumjátékkal, amely a bemutató óta 8 ország, 25 városának 14 fesztiválján 16 díjat nyert.

„Kegyetlen revü a szerbiai, de egész térségünk valóságáról. Majakovszkij a Forradalom tíz üzenete című versére megfogalmazott válaszok szabadságról, diktatúráról, félelemről, emberi jogokról, igazságról lesújtó képet festenek. […] Színes jelmezek, bohóctréfákat, revüt idéző jelenetek, erős, kemény, szókimondó előadást hozott a TESZT-re a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház. Mladenovic az előadás utáni beszélgetésen megerősítette, hogy vállaltan emel szót a politikai idiotizmus ellen, s hogy a színháznak feladata tükröt tartani. Azt is megerősítette, hogy a címben szereplő felhő azt jelenti, hogy semmi nincs abban a nadrágban, holott kellene a bátorság a szembeszálláshoz.”
Simon Judit: TESZTnapló 2., erport.ro

„[…] minden teljesen megváltozik: a szürke panelek pinkbe fordulnak át, a közönségnek rózsaszín szemüvegeket osztogatnak, a hat színész a munkaruhákat rikítóan színes női kosztümökre cseréli le, és mindnyájan arról kezdenek beszélni, hogy mennyire elégedettek a helyzetükkel, a munkájukkal, a fizetésükkel, a várossal, a hatalommal. Olcsó szatírának tűnik az elmondottak alapján, tudom. Ám az előadást mindvégig a szöveg határozza meg, az pedig bátor, de nem kérkedik a bátorságával, aktualizál, de nem szájbarágósan csinálja, és úgy önironikus, hogy az egy pillanat erejéig sem válik visszatetszővé.”
Pressburger Csaba: Hol a forradalom, barmok?, Színház folyóirat

„A szólásszabadság kapcsán az angazsált színházat és benne magukat ostorozzák. Béres Márta one woman show betétje parádés, és meghökkentő a trágár fenyegetésetűd is, mintha valami új rapballada volna, de kiderül, hogy valóság, hisz Szabadka polgármestere fenyegette meg így politikai ellenfelét egy hangfelvétel szerint. Nem lettek következményei, ahogy semminek nincsenek. Ismerős? Ebben az előadásban az alkotók nem gyávák, teli torokból üvöltenek, míg ti hallgattok, emberek!”
Sisso: Felhő a nadrágban, Magyar Narancs

„A Felhő a nadrágban egy bátor, merész előadás, amely egy komoly témát könnyen fogyaszthatóan, szellemes és szórakoztató módon mutat be. Nem beszél félre és nem rág szájba: a történeteken derülve magunk ébredünk rá, hogy tulajdonképpen a valóságon mulatunk: a helyzet, melyben élünk (sokszor) nevetséges.”
Korsós Brigi: Forradalom színes harisnyában Szabadkán, f2.hu-A fiatalság százada

„Az előadás kevéssé operál direkt akciókkal; inkább az ironizáló (sokszor önironizáló), szarkasztikus, groteszkbe átforduló humor eszközeivel és bizarr, sokkoló képekkel mutat görbe tükröt. Semmi sem az, aminek látszik. A szivárvány minden színében rikító öltözékük és a közönségnek kiosztott rózsaszínű fóliás szemüvegek a tőlük elvárt, cukormázasan vak látás- és viselkedésmódot jelképezik. A szókimondó, vulgáris szavakat előszeretettel használó előadás – akár burleszk némajelenetek, akár meghökkentően elidegenítő színpadképek használatával – azon van, hogy a nevettetés során olyan kérdéseket vessen fel, amelyek mellett képtelen vagyunk némán elhaladni. Ugyanakkor válaszokkal nem szolgál, minden kijelentését megkérdőjelezi, hiszen ki tudja valójában, mivel lehet itt célt érni…”
Kovács Viktória: Egyén és közösség – Beszámoló a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozóról, f2.hu-A fiatalság százada

„A dölyfös hatalommal, a túlerővel szemben egyetlen igazán hatásos fegyver létezik: a humor. (Aki megelégszik ezzel az egy közhellyel, az onnan folytassa az olvasást, hogy „Ilyen gyilkos humorú…”.) Ha azt látod, hogy mindenki csak gyáván tűr, hogy nincs, aki lázadna az igazságtalanságok ellen, vagy csak maroknyian vagytok ilyenek, két választásod van: te is beállsz a néma leventék sorába, vagy harcolsz. Ha ez utóbbit választod, csinálhatod hót komolyan, mint a vallási fanatikusok, vagy kinevetve az ellenfelet. Kokan Mladenović rendező most is a humor mellett döntött. Ilyen gyilkos humorú, bátor, ugyanakkor önironikus produkciót ritkán látni a szerbiai színházakban. Ha társadalmi problémákról akar szólni egy előadás, az általában a végletekbe menekül: vagy túlságosan absztrahál, így aztán mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, vagy, épp ellenkezőleg, szájbarágósan aktualizál, kérkedik a vélt bátorságával. A Felhő a nadrágbannak sikerült megtalálni a középutat, és eltalálni a közönség neuralgikus pontját – pozitív értelemben persze. Mert mi, a gyávák, a meghúzódók, a lázadozók, a harcosok, mind ott ültünk a közönségben, és mindnyájunknak jól esett, hogy végre valaki helyettünk, velünk vállvetve, csendes vagy hangos biztatásunk közepette jól bemocskolt egyet a rohadékoknak.
Nézzék meg, amíg megtehetik!”
Pressburger Csaba: Szántani és vetni, pressburger.blog.hu

„A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház hat terepmintás jelmezbe öltözött színésze mikrofonba üvölti mind a tíz üzenetet, mintha egyenesen Urbán András idomította volna őket erre, pedig az előadást Kokan Mladenovic rendezte. Az első jelenet után színes ruhácskákba öltöznek fiúk és lányok, vége az Urbán-idézetnek, és kezdetét veszi egy revü, színes-szagos vidámság, a város, a vezetés, a nagy fizetés ünneplése, kiosztják a rózsaszín szemüveget (a végén sajnos visszakérték, pedig hazahoztam volna), és jöhet a penészes kenyér dicsősége, ének, tánc, happiness…”
Csáki Judit: Angazsált színház, Revizor

Az előadásban a színészek kellékcigarettát használnak.

Támogatók: Szabadka Város, Magyar Nemzeti Tanács, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma

Szponzor: Danilo Kiš Alapítvány

A vendégjáték támogatója: Nemzeti Kulturális Alap