Horváth Mihály Gimnázium (Szentes)
Jó nagyon?!
30 perc
Békési Eszter
utcaszínház
08.07. kedd, 17:00-17:30
Klauzál tér Helyszín
Ingyenes

Előadók, alkotók

Játszók-alkotók: Lóki Kitti Klára, Hus Laura, Baranyi Fanni, Ványa Anna, Szabó Annamária, Elefánti Emma, Szegedi Judit, Timár Bendegúz, Kállai Dávid, Baranyai Balázs
Rendező: Békési Eszter

Leírás

„A szerelem mély és erős társas kiértékelő érzelem, amely által szorosan kötődik az ember valakihez. A szerelem fogalmát a különböző kultúrákban és társadalmi közegekben eltérő módokon határozzák meg. A szexuális kapcsolat nem összekeverendő a szerelemmel. Az ember a személyiségén keresztül hozhatja magát szerelem befogadó kész, vagy a szerelem lehetőségét kizáró állapotba. A költészetben a szerelem egyfajta sosem-múló társ, szenvedések okozója. Egy mondás szerint: a boldog szerelmeknek nincs történetük. Szerelmet érezhet az ember több vagy egy ember iránt is, a létezés iránt is (ez a hála legintenzívebb fokozata). Egyfajta képesség a boldogságra.”
(Wikipédia)

Az előadás létrehozói – az „exek” – egy alkalmi társulat tagjai: a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatának volt növendékei. A tagozat az ország legrégebben működő, a színházművészet megismertetésével és megszerettetésével foglalkozó középiskolai képzése. A MASZK Egyesület jóvoltából több mint egy évtizede nyaranta összeáll a THEALTER idejére egy „exek” csapat, hogy nosztalgiázzon: a tagozaton megkedvelt alkotómunka felelevenítésével létrehoznak egy utcaszínházi produkciót.

„Harminchat osztály végzett eddig a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán. Talán nincs is színház Magyarországon – a legrangosabb fővárosiakat is beleértve –, ahol ne találkoznánk színészként egy-két volt diákkal; nincs olyan színházi lap, ahol a sztárok között ne tűnne fel a tanítványok egyikének-másikának neve, képe. De lettek a tagozatra járó gyerekekből nagyszerű tanárok, magyartanárok kitűnő színpadokkal; közgazdászok, akik már megjárták a világot; óvónők, akik dramatikus módszerekkel pátyolgatják a kicsiket; írók, költők, újságírók, filmesek… hosszasan lehetne sorolni.
A gimnázium tanárai a gyerekekben készségeket, képességeket fejlesztenek ahhoz, hogy bárhol, bármilyen pályán és szituációban meg tudjanak nyilvánulni, ki tudják fejezni önmagukat, felismerjék a helyzeteket, megértsék a másikat és magukat. Érzékenyek, nyitottak legyenek, valóban közösségi szelleműek, tudjanak cselekedni másokért. Talán a világot is formálni tudják majd.”
Csapiné Matos Ibolya: A szentesi irodalmi-drámai tagozat története

Vissza