Thealter

Előadók: Pál András és Rozs Tamás
Rendező: Valcz Péter

Mikor nem írok verset: nem vagyok – írta Petri György, költőként, ahogy a színész sem színész, ha nem játszik épp, csakúgy, mint a csellista, ki hangszere nélkül csupán egy bárpultnál fészkelődő ujjpercegés. Legyen már egy este, ahol Petri is van, meg az összestöbbi nő, nem csak Mari, meg van egy élő színész, s hangra pendül a csellista is. Legyen egy este, ahol az ember is nézővé válhat, ülhet és figyelhet egy asztalnál, annak két oldalán, és mindezt azért, hogy eljussunk az est végére, mikor elmondhatjuk, hogy volt egy este, ahol Petri is volt.

A produkció a 2018-as tatabányai MOST Fesztiválon elnyerte a Legjobb monodráma előadás díját.

“Ő nem üzenget. Egyszerűen írt egy sor örökérvényű verset, amelyek ráadásul több szinten is befogadhatóak. Petrin keresztül egy csomóan újra eltalálnak a kortárs költészethez. Először megragad egy bon-mot, majd jön egy plasztikus kép, egy tűpontosan megtalált érzés, és már elkárhozva filozofálsz a létezés abszurditásáról, a teljes hiábavalóságon át az értelmet adó apróságokig. Ezek nélkül meg tényleg megsavanyodik az életünk.”
Petri is van, meg az összestöbbinő – Három kérdés Valcz Pétertől a Petri-estről, kulturpart.hu

„De mit lehet hát kezdeni a magyar irodalom legzordabb költői életművével, színpadról leszólva? Semmit. De nincs is itt színpad. S bár esztétikai szempontok szerint is lehetséges részletezni, miképpen nagyszerű ez a produkció, többet számít annak megtapasztalása, hogyan lesz belőle felejthetetlen közösségi élmény, magas szintű szociális esemény…”
Gabnai Katalin: Mintha ülnél és figyelnél, Revizor

„Pál András dobozos sörökkel jól ellátva érkezik, kínálja is a nézőket. Ez is ismerős gesztus, amely sokszor válik erőltetett, bosszantó fraternizálássá, az igazi kapcsolatot pótló, kínos bratyizássá a nézőkkel. A művészi hatás pótlására bevetett eszközzé. Pál András ezt is olyan természetességgel, belülről jövőnek ható személyességgel viszi végbe, mintha valóban nem is színházban, hanem kocsmában, ha nem éppen valamely köztéren, sakktáblás asztalok mellett találkoznánk, hajléktalanok, lógósok, nyugdíjasok, iskolakerülők. Menekülők a társadalmi formák, feladatok, kötelességek fogságából.”
Zappe László: Cipőnkben a fűző – Pál András Petri-estje, Fidelio

„A lenyűgöző eredmény egyrészt Petri súlyos szövegeinek, a zavarba ejtő személyességnek, mesteri játékosságnak és természetességnek köszönhető, amit már a színpadon remekül megkomponált előadás adott. Ám mit sem értek volna az irodalmi értékek Pál András személye és tehetsége nélkül. Az ismerten rettentő energiával működő, szuggesztív előadó ezen az esten talán a szokásosnál is jobban jelen volt, saját magát is képviselve. Nem tudom. Úgy lényegült át Petrivé, majd vissza Pál Andrássá, úgy idézte fel a költő örökérvényű sorait, és olyan természetességgel hozta a percre megírt szöveget és koreográfiát (mely nem nélkülözte a nézők bevonását sem), hogy minden pillanata természetes volt.”
Temesi Hilda: A Petri-est élménye, Füzet