Thealter

Szereplők:
Lady Contance Chatterley: Kiss-Végh Emőke
Sir Clifford Chatterley: Schmied Zoltán
Oliver Mellors: Rába Roland
Michaelis: Szabó Zoltán
Tommy Dukes: Földi Ádám
Charles May: Ördög Tamás

Narrátor: Papp János
Zene: Bartók Béla
Jelmez: Je Suis Belle – Dévényi Dalma és Kiss Tibor
Dramaturg: Törley-Havas Sára e.h.
Rendező: Ördög Tamás

Nem érzek semmit.

„Felzokogott lélekben, mikor megérezte, hogy a férfi zsugorodik, húzódik vissza; várta az iszonyú pillanatot, mikor végképp kicsúszik belőle, s magára marad. Megnyílt a méhe, lágy volt, lágyan esdeklő̋, akár az árban hullámzó tengeri rózsa; némán esdekelve várta, hogy újrakezdődjék, s kiteljesedhessen.“
(Falvay Mihály fordítása)

„Kiss-Végh Emőke és a vadőrt játszó Rába Roland színpadi találkozása nehezen feledhető. Rába Rolandra osztani a vadőrt elsőre ellen szereposztásként is értelmezhető, de csak elsőre. Egészen fantasztikus ugyanis, ahogy ők ketten egymásra reagálnak. Ahogy megérintik egymást, ahogy felfedezik egymás testét, ezáltal a sajátjukat is. Ahogy egymáséi lesznek, ahogy képesek az örvényszerű minden határt átlépő egymásra találást megmutatni.”
Balogh Gyula: Ki a szorításból gátak nélkül, Népszava

„Nem lehet nem kiemelni Kiss-Végh Emőke alakítását. Lady Chatterley-ként vállán viszi az egész előadást. Erős jelenléte az asztaltársaság által mellőzött voltában is vonzza a szemet, mélázásában is folyamatos gondolkozás figyelhető meg látszólag kifejezéstelen arcán. „Élni kell, még ha reánk szakadt is a mennybolt” – mondja Lady Chatterley ars poetikájaként az amúgy meglehetősen szórakoztató módon elidegenítő narrátor (Papp János). Nagy harcos ő, saját értékeiből nem leadva, a körülményekhez mégis igazodva próbál túlélni ebben a nem rászabott világban. Szépen lesz szerelmes, szépen mutatja meg a szerelemben is megőrzött magányát.”
Nagy Klára: Élni kell, még ha reánk szakadt is a mennybolt, revizoronline.com

„Mert kacérkodni vele, a szabadsággal, a szabadságra vágyással kevés: tenni, akarni, élni kell vele. Vagy csak gyenge, vérszegény akarat marad, ahogy Ördög Tamás legújabb, a Dollár Papa Gyermekeivel megrendezett, D. H. Lawrence által írt Lady Chatterley szeretője vallja – fülledt, szándékosan kissé szobalevegőjű erotika, saját útra, szabadságra vágyás, amely kíméletlen, lassan emésztő, őrlő színházi láttatással mutatja szárnyalni vágyó sas lelkünket és az első bokorba bebújni vágyó, félszeg önvalónkat – kéretlen színházi letisztultsággal, belénk ivódó pontossággal.”
Csatádi Gábor: A szabadság enyhe mámora, potszekfoglalo.hu

„Ördög Tamás rendező az elmúlt egy-kétszáz év irodalmi termésében mintha kifejezetten keresné az olyan műveket, amelyek a maguk korában (és az adaptációknak köszönhetően akár később is) felhördülést keltettek, netán botrányt kavartak. És előszeretettel mutat rá arra, hogy ma már nem egészen az a botrány alapköve, amit annak idején a háborgók annak tartottak, sőt, bizonyos fokig – sulykolás nélkül – igazságot szolgáltat a megalázottaknak és megszomorítottaknak. A sorsukon változtatni nem tud, de behoz olyan (mai) szempontokat, amelyek kidomborítják egyrészt a korabeli (?) társadalom, másrészt az annak anomáliáit elfedni vágyó kritikusok álszentségét.”
Molnár Zsófia: Testközel, Élet és irodalom

Támogató: NKA, Trafó Kortárs Művészetek Háza

Korlátozott nézőszám!