Thealter

Előadók: Deák Zoltán, Szekrényes László, Veres Nagy Attila
Zene: Fehér Ferenc
Fénytechnikus: Szabó Huba
Hangtechnikus: Chirițescu György
Öltöztetőnő: Both Melinda
Ügyelő: Bartók Enikő
Koreográfus: Fehér Ferenc

A sepsiszentgyörgyi székhelyű M Studio 2005-ben alakult. Mozgásszínházi társulatként olyan műfajt képvisel, amely Romániában egyedülálló – olyan sajátos nyelven beszél a világról, amely a fizikai színház, a kortárs tánc, a költői színház, a vizualitás és a próza közötti hullámzásból születik meg.
Fehér Ferenc táncművész-koreográfus művészetét összetéveszthetetlen stílus jellemzi, Magyarországon jelenleg az egyetlen, akinek kortárs táncszínházi fellépései kilencven százalékban külföldi színpadokon jönnek létre. Ez idáig három sikeres produkciót jegyez az M Studio repertoárjában, a Kampf (2013), a Személyazonosság (2015) és A Jó, a Rossz és a K**va anyád (2016) című előadásokat rendezte a társulatnál.

A lift a legkisebb olyan tér, ahol szorosan lehetünk egymás mellett anélkül, hogy kapcsolatba kerülnénk. A lift mindig tart valahová. Mehet fölfelé, mehet lefelé, de ha egyszer csak elakad, akkor bármi megtörténhet.
Az előadás rendhagyó térhasználata olyan sűrített struktúrát és erőteljes dinamikát eredményez, amely egy percig sem hagyja pihenni sem a színészt, sem a nézőt.

„És mit láttunk a színpadon? Három férfit, aki belép ebbe a kis térbe, majd a végén kilép. Mindaz, ami történik velük, az csak ott történik meg. Három üzletembert látunk, három öltönyöst, akik egy liftben zötyögnek, egy közös térben, buszban, villamoson, metróban, nagyvárosban zötyögnek. Látjuk azt a képet, amelyet mutatni szeretnének magukról, de látjuk a belső frusztrációik, a lelki rezdüléseik kivetülését is. […] A három szereplő, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila igazi kihívás elé van állítva, és végig lekötik a figyelmünket, nem lankadnak, nem esnek ki a szerepükből egy másodpercre sem. Az előadás lüktet, intelligens humorral van szőve […] Egy dinamikus, precíz, jól olvasható előadás a Lift, mellyel jó felutazni a hatodikra, és a végén jó visszaereszkedni a földszintre.”
Szerda Zsófi: A tizedikről a földszintre és vissza, Hét nap

„A filmes snittelés felgyorsítja és kitágítja az időt; a mindennapi pózok statikusságából és a három alak elkülönüléséből finoman, fokozatosan vezet át a koreográfia az érintkezésbe, impulzív, olykor harcba forduló jelenetekig fokozódva. A komoly férfiúkból előbukkannak a játszó- és küzdőtéren bunyózó kisfiúk, akik véresen vicces Mortal Kombat-bemutatót tartanak a homokozóban. Amiből Fehér szintén hirtelen fényváltással lép vissza a mobiljukat görgető, maguk elé bámuló felnőttekhez. Asszociatív, vicces, jól kidolgozott munka a Lift […]”
Varga Anikó: Pont, Reflex fesztivál – fesztiválnapló

Támogatók: Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, Katlan Csoport