Thealter

Játsszák: Aszalos Géza, Balázs Attila, Bandi András Zsolt, Borbély B. Emília, Csata Zsolt, Éder Enikő, Horváth Anna, Kiss Attila, Kocsárdi Levente, Lőrincz Rita, Magyari Etelka, Mátyás Zsolt Imre, Molnár Bence, Molnos András Csaba, Simó Emese, Tar Mónika, Tokai Andrea
Zeneszerző: Irena Popović Dragović
Díszlettervező: Marija Kalabić
Jelmeztervező: Tatjana Radišić
Koreográfus: Andreja Kulešević
Dramaturg: Góli Kornélia
Rendezőasszisztens: Szerda Zsófia
Rendező: Kokan Mladenović

Kelet-Európa és a balkán színházainak szókimondó rendezője, Kokan Mladenović második előadását jegyzi a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban. Jól bevált alkotócsapatával és a temesvári magyar társulat színészeivel közösen ezúttal is egy klasszikus szövegből, Shakespeare 400 évvel ezelőtt írott 66. szonettjéből kiindulva készített előadást a ma emberének szájaíze szerint.
Shakespeare témaválasztásai, karakterei és a rajtuk keresztül megfogalmazódó problémák, úgy tűnik, sosem mennek ki a divatból. Shakespeare azonban nemcsak színpadi szövegeiről lehet ismerős. A drámáiban megfogalmazódó társadalomkritika rövidebb, verses formájú alkotásaiban sok esetben jóval konkrétabb formában jelenik meg. Ezt a sűrített formát használta fel Kokan Mladenović és csapata, és a rájuk jellemző sokrétű értelmezési tartományba áthelyezve sikerült még tovább sűríteniük és ezáltal a végtelenségig kitágítaniuk Shakespeare 66. szonettjének 14 sorát.
Az elsősorban gesztusra és mozgásra épülő előadásban a szonett minden sora önálló jelenetté bővül, melyekben közismert shakespeare-i figurák és motívumok köszönnek vissza. Ebben az olvasatban a Macbeth-ek, Othellók, III. Richárdok, Rómeók és Júliák, Titus Andronicusok ma is közöttünk járnak.

A különleges előadást 2017-ben Bukarestben és Aradon is bemutatták, Szerbiában pedig számos díjat nyert. Kragujevacban a Joakim Interfest Nemzetközi Színházi Fesztiválon négy kategóriában is elismerést kapott. A fesztivál hivatalos közleményében a szakmai zsűri az előadás dinamikáját, lenyűgöző erejét és erős üzenetét méltatta, melyben egyszerre fogalmazódik meg Shakespeare szövegeinek időtlensége és a ma művészének éles állásfoglalása a kor társadalmának képmutatásával és erkölcstelenségével szemben. Mindezekért, valamint a társulat kiemelkedő színészi munkájáért, az előadás megkapta a Legjobb előadásért, Legjobb rendezésért (Kokan Mladenović rendezői bátorságáért), Legjobb látványvilágért járó díjakat, valamint a Zsűri különdíját, mellyel a társulat energiáját, kompromisszummentes alakítását és csapatmunkáját méltatták. Az újvidéki INFANT Nemzetközi Alternatív Színházi Fesztiválon megkapta a legjobb előadásnak járó díjat, valamint a verseci „Színházi Ősz” klasszikus színházi fesztiválon is különdíjban részesítette a zsűri.
Az előadás Magyarországon a gyulai Shakespeare Fesztiválon volt látható csupán.

„A 66. Szonett Shakespeare világának széthullását, korának gaztetteit és igazságtalanságait sűríti bele néhány sorba. Mi pedig kiindulópontként használjuk arra, hogy a saját korunkról beszéljünk: a gonoszságról, a társadalmi igazságtalanságról, a hatalomról, az erőszakról, a pénz és befolyás irányította világunkról, ahol a becsület, az erkölcs, a szeretet szinte már nem is léteznek. A szonett utolsó sora a szeretet/szerelem általi megváltást ígéri. Ez az előadás pedig okot igyekszik találni a reményre.”
Kokan Mladenović

William Shakespeare: 66. szonett

Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:
Az érdem itt koldusnak született
És hitvány Semmiségre pompa vár
És árulás sújt minden szent hitet

És Becsületet rút gyanú aláz
És szűz Erényt a gaz tiporni kész
És Tökéletest korcs utód gyaláz
És Érc-erőt ront béna vezetés

És Észre láncot doktor Balga vet
És Hatalom előtt néma a Szó
És Egyszerű kap Együgyű nevet
És Rossz-kapitány rabja lett a Jó.

Fáradt vagyok; jobb volna sírba mennem:
Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!
(Szabó Lőrinc fordítása)

„Mert Shakespeare és a szerb Kokan Mladenovic a temesvári magyar színészekkel készült előadása univerzális. Olyan, mint Shakespeare, mindenkihez szól és mindenkinek tükröt tart. A kornak, amelyben élt, és amelyben élünk. Az előadás egésze olyan, mint a vers maga, feszes, tömör, többsíkú, tiszta színházi nyelven megfogalmazva, izgalmas, mégis könnyen megfejthető jelképrendszerben. Katartikus a maga egységében, kiszámítottságában, szépségében. Oratórium megrázó zenével és szuggesztív, nagyszerű koreográfiával.”
Simon Judit: Színpadon a 66. szonett, erport.ro

„A temesvári TESZT zárónapjának pörölycsapása a fesztiválnak otthont adó Csiky Gergely Színház előadása volt, a szerb Kokan Mladenović rendezése. […] Legújabb munkája nem aktuálpolitizál, de a 66. szonett egy-egy sorából kiindulva a hatalomról, a tisztességről, a környezetrombolásról, a migrációról és magáról a színházművészetről beszél. A profi operaénekeseket sem nélkülöző társulat tagjai felvesznek egy-egy jól kitalált személyiséget: kinek a mozgás, kinek a szöveg, kinek a zene a könnyebb, valaki a paródiában vagy éppen a nyílt színi önmarcangolásban érzi otthonosabban magát. Ezekkel a pluszokkal és defektekkel alkotják az előadás szövetét a lebegő szövegszekvenciák. Ahogy a több kis vízióból a darab, avagy az apró kis apokalipszisekből az örök körforgás is összeáll a végére.”
Sisso: Shakespeare, Sonnet 66, Magyar Narancs

„Hurkolt kötelek lógnak a vetített képeken, valódi kötél tekeredik a verset mondó színész fejére. Elvakítja és elszemélyteleníti. Bárki lehet a tekervény alatt. Bármelyikünk. A másik irány a szonett társadalomkritikai mondandójának erős hangsúlyozása. Ez a halálvágy nem a később, főképp a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján divatos depresszió, lehangoltság, spleen, hanem az élettapasztalatok következménye. Mladenović mozgásszínháza a közviszonyok szenvedélyes bírálatából, azok elutasításából táplálkozik. Rendkívüli erejű előadás.”
Zappe László: Csoda és csalódás, fidelio.hu

A vendégjáték támogatója: Nemzeti Kulturális Alap