Thealter

Szereplők: Bori Réka, Czvikker Lilla, Józsa Bettina, Ladányi Júlia, Litauszky Lilla, Mentes Júlia, Nagy Bakonyi Boglárka, Széles Flóra
Koreográfia: Blaskó Borbála
Díszlet- és jelmeztervező: Pajor Patrícia, Herman Anett
Zene: Trabalka Cecília
Rendező: Novák Eszter
Osztályvezető tanárok: Novák Eszter, Selmeczi György

Amszterdam piros lámpás negyedében van egy utca, amit köznyelven „Nyíregyháza utcának” hívnak, mert az ott dolgozó prostituáltak nagy része Magyarország keleti részéről érkezik, gondoltad volna?

A Nyíregyháza utca nem egy hely, hanem egy imagináció, de egyben reális térség, átjáró, melyen keresztülvonszoljuk személyes reménytelenségünk összes poggyászát. Ez a sztori lerágott csont, ha van még történet egyáltalán. A kevésbé jó képességűek is kívánnak boldogulni, könnyen és gyorsan előnyhöz jutni, élvezni, leszopogatni a kis combokat. A pokol nyolcadik köre (Inferno holland képregény). Négy lány a tudat küszöbe alatt, a nyíregykörnyéki mocsárból, elindul szerencsét próbálni.
A hollandiai magyar roma prostituáltak sorsát feldolgozó dráma erejét költői nyelvezete és a feldolgozott brutális téma közötti éles ellentét adja. 2018-ban a Színházi Dramaturgok Céhe A Nyíregyháza utcát választotta az Évad Legjobb Magyar Drámájának.

„Ha nem kúrom el, még bármi lehet, mondja az egyik, a holnapban még reménykedő lány a De Wallenben, azaz a vörös lámpás negyedben. Novák Eszter bátor rendezése a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán éppen arról szól, hogy nem lehet nem elkúrni. A személyiség kontúrjai már Nyomorországban sem élesek, Tulipánországban meg visszafordíthatatlanul felszámolódnak. Csak a megalázottság a közös. Ebbe nem lehet nem belepusztulni, hiszen a kiszolgáltatottaknak tovább kell menniük a nem önmaguk választotta úton, de az utolsó állomáson a végső reménytelenség várja a holland szexpiacon már megunt utazókat.”
Szabolcs: Ha nem kúrom el, dionuszoszmagazin.blogspot.com

„Remek arányérzékkel dolgozik a rendezés, játszik a nézőtér marionettzsinórjaival: nem hagy sokáig fájni, mert pillanatok alatt vált az esendő kisember, a családjáért (gyerekéért) dolgozó anya és a boldogtalan nő karakterei között. A kurtizánság kortalanságának édes-bús pillanatait a Zingarella (Traviata cigány kórus) énekének klasszikus melódiáival lágyítja tovább, hiszen a Traviata története a köznép fejében nem egyenértékű a prostitúció egyik fajtájával. A súlyos témát a zene mellett a jelmezek és a díszlet könnyedsége színpadiasítja […] A kirakat megoldása is a funkcionális minimumra törekszik: a zsinórpadlásról lelógatott plexi falak és a bárszékek gusztusos köretei a tálalt élőhúsnak.”
Sárosi Emőke: Szétcincált vaginák a lét perifériáján, kulter.hu

„Föltárulnak a Nyíregy utcai mindennapok, szabályok, kuncsafttípusok és esetek, amelyek erős költészettel és filozófiával itatódnak át, téma-áriák szólalnak meg – például a magyar sikátorról, a lányok új nevéről és ruházatáról, a „dugásmű” napirendjéről és leállásáról, az első szökésről, az „óvszeresről” meg az „örömlány”-munka egyéb, sokkolóan brutális részleteiről. Vagy épp az aranyéletű magyar turistalányokról, akik afféle leánybúcsú-ajándékul, szórakozásból kóstolgatják a kirakati prostituáltak szerepét. Ám eközben sodró erővel halad előre és épül a konfliktusok során át a dráma, amelyben nemcsak a kuncsaft-férfiak jelentenek veszélyt és fenyegetést, hanem a futtató-férfiak is, és ahol a „gondoskodásnak” hiába volna több válfaja, ha egyikben sincsen köszönet. […] Úgy érzem, hogy A Nyíregyháza utca – annak ellenére, hogy 2017 júniusában fölfedezés-számba menő felolvasószínházi nyilvánossághoz jutott Pécsett, hogy aztán remek előadás szülessen belőle az Ódry Színpadon, most pedig örvendetes módon megjelenik ebben a drámatárban – még mindig lappangó kincse a kortárs színpadi műveknek. Megérdemelné, hogy újra és újra felfedezzék, megformálják, előadják és újrajátsszák – hogy a közönség minél szélesebb rétegei szembesülhessenek vele.”
Závada Pál előszava a dráma megjelenéséhez, szinhaz.net

Támogatók: SzFE, Ódry Színpad, NKA