Forte Társulat (Budapest) - Trafó Kortárs Művészetek Háza (Budapest)
Vaterland
120 perc
Horváth Csaba
fizikai színház
08.06. hétfő, 19:30-21:30
Kisszínház Helyszín
3000 Ft

Előadók, alkotók

Szereplők: Andrássy Máté, Barna Lilla e.h., Fehér László, Földeáki Nóra, Horkay Barnabás, Kádas József, Molnár G. Nóra e.h., Nagy Norbert, Pallag Márton, Widder Kristóf
Fordítók: Adamik Lajos, Erdélyi Z. János, Győrffy Miklós, Hajós Gabriella
Dramaturg: Rácz Attila
Jelmez: Benedek Mari
Díszlet: Antal Csaba
Fényterv: Payer Ferenc
Produkciós vezető: Kudron Anna
Rendezőasszisztens: Stangl Franciska
Rendező-koreográfus: Horváth Csaba

Leírás

Az előadás Thomas Bernhard írásain keresztül a történelmi múlt bűneivel való együttélés problémájára fókuszál. A történet szerint feszült légkör uralkodik az ódon hangulatú felső-ausztriai udvarházban. Az öngyilkos apa temetésére gyülekezők között vannak, akik az épületben túltengő gyász elől a szabadba, a friss levegőre vágynak. Ám az érintetlennek hitt természetben, az üvegház mögötti tisztáson jól kivehető a fűben egy világos folt. A családtagok emlékezetéből kitörölhetetlen esemény nyomát, egy háborús tömegsírnak a körvonalait a nemrégiben bekövetkezett „balszerencse” és az azt követő „borzalmas búcsúztatás” teszi igazán láthatóvá. A ravatal előtt felsorakozó rokonok magukban beszélve ismételgetik az apáról, a szülői házról szóló „rágalmakat”. A földbe kapart áldozatok utolsó hangjainak nyomasztó emlékétől lehetetlen megszabadulni.

„El sem tudtam képzelni a találkozást velük, apám életre szóló barátaival, ahogyan maga nevezte őket, akikkel később, a háború után, mint megtudtam, a legbensőségesebb kapcsolatban volt, bár tudta, hogy besúgókról és gyilkosokról van szó; ebben a tudatban biztosított menedéket nekik, látta el őket élelmiszerrel, tett meg mindent értük, amire szükségük volt, amíg le nem győzik a nehézségeket, miként apám fejezte ki magát. [….] Ezeket az embereket kell fogadnom, gondoltam, nem marad más hátra. Az úgynevezett honfitársaimat, e nemzetiszocialistákat, a vérrend kitüntetettjeit. E titkos vezérekkel kell majd kezet ráznom, gondoltam, és nem fogom tudni megakadályozni őket abban, hogy az első sorban foglaljanak helyet, ha megkezdődik a temetés.”
Thomas Bernhard: Kioltás, ford. Hajós Gabriella

„Az lapockacsontok egy részét mint primitív ütőhangszert használják: egymáshoz vagy az építmény elemeihez ütögetik őket, ezáltal különböző magasságú hangokat gerjesztenek, s ezek a hangzatok adják a produkció zeneiségének első szintjét. A második szintet a megszólalások zeneisége jelenti, az, ahogy nemcsak a szövegek értelme hat, hanem a mondatok hangzása, az egymáshoz illeszkedő hangszínek és a bernhardi prózaritmus összhangzata megteremtődik.
A szöveg belső, repetitív zeneisége megjelenik a mozdulatok rendszerében is. Nem klasszikus értelemben vett táncelőadást látunk, hanem összetett, különböző mozgásformákat és technikákat ötvöző és legtöbb elemében groteszk mozgásvilágot.”
Nánay István: Csontmező, Színház.net

Az előadást beválogatták a POSZT idei versenyprogramjába.

 

Thomas Bernhard örököseinek engedélyét a Thomas Sessler Verlag GmbH és a Hofra Kft. közvetítette.

Támogatók: NKA, EMMI, EMET, Műhely Alapítvány, Trafó Kortárs Művészetek Háza

A Szegedi vendégjáték támogatói

  • Emberi Erőforrások Minisztériuma

Vissza