Jászay Tamás: Zoo Story

Mintha nézőtér állna a nézőtérrel szemben, de képzőművészeti installációnak is beillik a látvány, bebarangolja a szem a székekre hajított vagy precízen lehelyezett tárgyakat. Megtréfál az előadás már itt, mert azt várná a néző, hogy majd mindegyik sorra kerül szépen, vagyis ha szépen elfogynak a kellékek, véget ér az előadás, de itt nem ez történik.

Florina Bellinda Vasilatos ugyanis inkább hátteret tervezett a játékhoz, melynek köz(ép)ponti eleme egy hatalmas, falnélküli fémkocka. Könnyen egy pontba gyűjti-sűríti a nézői figyelmet és a színészi energiát a jókora kubus, ami pedig a szokatlan alakú nagyítólencsén kívül esik, az az éppen nem főszerepet játszó világ.

Vagyis a mi világunk az, legalábbis a megszólalásig hasonlít rá, de többnyire sajnos utána is. Gianina Cărbunariu játékos kedvű tigrise annak idején Nagyszebenben szabadult el, most pedig Nagyváradról szökött át Szegedre, minden érintett nagy megelégedésére.

Az alapképlet klasszikus és ismerős, a Stílusgyakorlatoktól A hang és a tébolyon át A vihar kapujábanig meg tovább. Egyetlen, jól körülhatárolható, azaz első ránézésre könnyen elbeszélhetőnek hitt esetet különböző nézőpontokból mesélnek el újra és újra a magukat szakértőnek címkéző szemtanúk.

Cărbunariu sikerének titka alighanem a ká-európai földszagú mágikus realizmus hatékony működtetése: a szökevény tigris kalandjairól pergő etűdök tudósítanak, és akármennyit röhögünk, közben egyre inkább összefacsarodik a szív az ismerős alakok szerencsétlenkedései láttán.

Kontaktkutatás ez a javából: a tigrist látó, vele így-úgy érintkező emberek, állatok és egyéb, bizonytalan státuszú szerzetek és szervezetek ugyanis valójában nem a tömött bundát viselő jószágról, hanem önmagukról mesélnek.

Tóth Tünde rendezését nézve pedig szinte csak kapkodjuk a fejünket: ilyen az, amikor a színészek lehengerlő játékkedve nem egyszerűen eltünteti, hanem felrobbantja azt a bizonyos, sokat kárhoztatott/ünnepelt negyedik falat. Kaleidoszkópot nyújtanak felénk, amit bármilyen nagy lendülettel forgatunk és tekergetünk, a színes, harsány képekből mindig ugyanazt az üzenetet vélem kiolvasni: magatokon röhögtök…

 (Nagyváradi Szigligeti Színház Szigligeti Társulata: Gianina Cărbunariu: A tigris)

Fotó: thealterphoto2021