Bálint Zsófi: Dal egy régi világból

Az őszi fesztivál harmadik napja egy jó hangulatú koncerttel indult, a szegedi kötődésű Solis Consort Csak színesen! című előadásával. A koncert a barokk zeneszerzőknek a zenekar tagjai által best of-nak titulált munkái közül válogatott. 

Színházi érdeklődésű emberként nagy kihívás számomra egy zenei koncertről tudósítani. Ha voltak is hibák vagy elcsúszások a zenészek játékában azt nem tudnám megmondani. Írhatnék a híres zeneszerzők, Giovanni Paolo Cima, Vivaldi, Pergolesi, Telemann és Händel által komponált zeneszámok különbségeiről, de már a legelején elvesztettem a fonalat a tételek és a zeneszámok különbségeinél. 

Helyette inkább a hangulatot emelném ki, azt, ahogyan a dallamok – amint azt bevezetőjében Orcsikné Szvetnyik Margit is hangsúlyozza – egy különleges utazásra invitálják a hallgatókat. Ha a színlapon külön nem szerepelt volna, hogy barokk zenéket fogunk hallani, akkor is megidéződött volna előttem a francia vagy bécsi barokk kastélyok és paloták világa Skrionya Réka furulyatrillái és Blastik Ágnes csembalójátéka révén. 

Nincsenek megfelelő szavaim arra, hogy érzékletesen megragadhassam a koncert élményét. Talán valóban megjelent a zenében a barokkra jellemző túldíszített mozgalmasság, talán csak odaképzeltem. Mindenesetre, úgy éreztem, hogy az élmény rendkívül bensőséges. 

A nagyszínházakban megszokott hangversenyekhez képest a Régi Zsinagóga szűk tere különleges közelséget eredményez, ahol a zenészek minden egyes mozdulata, gesztusa láthatóvá válik. 

Látható, ahogy Czéh Ágnes a csellója mellett a lábával, Horváth-Tóth Viktória a hegedűje mellett az arcával is zenél. A hangverseny a szemünk látára válik performansszá, ahogy a zenészek teste, akárcsak a színházban a színészé, láthatóvá, tárggyá alakul.

Egy olyan élményt igyekszem itt visszaadni, amivel kapcsolatban legszívesebben csak néhány kulcsszót mondanék: hangulatos, szép, bensőséges.

Fotó: thealterphoto2023

(Solis Consort: Csak színesen! – régizene koncert * a 33. THEALTER plusz programja)