Párterápián járunk. A széken ott ül a pár két tagja, és arról mesél a láthatatlan terapeutának, miért esett kútba a várt esküvő. Legalábbis így kellene történnie. Ám a terápián a pár helyett a két anyós ül.
A KV Társulat Tulipán című előadása a rájuk jellemző éles lényeglátással és őszinteséggel mesél az esküvőket övező rengeteg bújtatott, vagy nem is annyira bújtatott konfliktusról, nehézségről.
A történet három nő, az éppen házasulandó Zsani, a hozzá borzasztóan ragaszkodó édesanyja, illetve a vőlegény édesanyja identitás- és szerepkrízisei körül forog. Mihez kezd az egész életét gyermekére áldozó édesanya azzal, hogy a kislánya felnőtt és függetlenedni akar tőle? Hogyan tud szembenézni egy tökéletes családanya azzal, hogy a gyermekéért és házasságáért hozott lemondások nem érték meg az áldozatot?
A Tulipán történései korántsem szélsőséges példák, olyan fordulatokat és kérdéseket hívnak elő, amikkel valahol már mind találkoztunk, legyen szó a saját életünkről, vagy a környezetünkben másokéról. És valóban, az előadás utáni beszélgetésen is egyértelművé válik, hogy valahogyan mind tudtunk kapcsolódni a történésekhez.
A darabot rendező, egyben Zsanit alakító Csábi Anna jó érzékkel nyúl az esküvő és az anyós szerepének témájához. A két anya, Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina játékában jószándékú, gyerekeiknek csak jót akaró nőkké lesznek, akik segíteni akarásukkal olyannyira rontanak a helyzeten, ami végül a vőlegény elmeneküléséhez vezet.
Mikor jön el az a pont, amikor engedni kell, hogy a fiatalok maguk intézzék a konfliktusaikat? Mennyire szólhatnak bele a szülők egy olyan esküvő megtervezésébe, szervezésébe, amit ők fizetnek?
Olyan kérdések ezek, amelyek az előadás közben és az azt követő beszélgetésen is felmerülnek, de választ vagy megoldást nem találunk rájuk. A KV Társulat ezúttal is körültekintően rajzol fel egy társadalmi problémát, a megfelelő kérdéseket feltéve, de a válaszokat és a lehetséges megoldásokat ránk bízza.
Fotó: thealterphoto2023
(KV Társulat: Tulipán * a 33. THEALTER plusz programja)