Bálint Zsófi: Kapcsolódások

Egy üres térben táncol egy férfi és egy nő, egymással szemben. Olykor összekapcsolódnak, egymásba gabalyodnak, máskor különválva elcsusszannak egymás mellett.

A Cipolla Collectiva A test misztériuma című előadása a program szerint az öt elem testre ható erejét mutatja meg, számomra mégis inkább a kapcsolódásokról és az érintésekről szól. 

Az előadás spirituális élménye már a székek elfoglalásakor elkezdődik, ahogy egy ideig a színpad szélén állva figyeljük a két oldalt ringatózó testeteket, míg végül a táncosok által formált univerzumkapun keresztül beléphetünk a tánc terébe. 

A performansz – ahogy bevezetőjében Sándor Anna ígéri – valóban az összes érzékre hat. Mikó Dávid és Nagy Csilla hol hullámzó mozdulatokkal táncolják körbe a teret, hol egymásba tekeredve hajtanak végre akrobatikus mozdulatokat, hol nagy erővel dobogva pörögnek a térben úgy, hogy a színpad remeg alattunk. 

Az öt elem (víz, tűz, föld, levegő és az éter) jelenlétét Lukács László improvizatív zenéje idézi meg, ahogy gitárt penget, termést zörget vagy hangtálakon játszik. A tálak harangot idéző hangja és az elemeket idéző színes fényjáték meditatív hangulatot hoz létre, amit az előadás vége felé a táncosok lágyabbá és lassabbá váló, összefonódó, ugyanakkor össze nem érő mozdulatai is fokoznak. 

A hangulat észrevétlenül von be: ahogy a lilás, zöldbe játszó fényekben a két táncos egymást nem érintve ringatózik, azon kezdek töprengeni, furcsa lenne-e lefeküdni a padlóra és úgy relaxálni.

A performansz, akárcsak kezdéskor, az energiakapun való kilépéssel zárul. Ahogy a táncosok közé lépek, nem érzek spiritualitást vagy energiát, csak a hőt és a meleget, ami az egymáshoz közel álló, de össze nem érő testekből sugárzik.  Az érintés és a kapcsolódás összefüggésein gondolkodva távozom. 

Fotó: thealterphoto2023

(Cipolla Collectiva: A test misztériuma – beavatás egy láthatón túli világba * a 33. THEALTER plusz programja)