Bálint Zsófi: Tánc a múltból

Zöld tüllszoknyás balerina piruettezik be a térbe. Karjai szárnyakként csapkodnak, arcán fájdalom tükröződik. Ismerős dallamok csendülnek fel, a Hattyúk tavából a Hattyú halálának néhány ütemét ismerem fel kortárs átdolgozásban. Mándy Ildikó Társulatának Pavlova című előadása a klasszikus orosz balett világát idézi meg.

A darab két főszereplője Gerlits Nikolett táncosnő a színpadon és Anna Pavlova a kivetítőn. Vagyis nem teljesen, hiszen Gerlits a mozdulatai által maga is Anna Pavlovává válik, a filmen pedig olykor az ő arca és mozdulatai montírozódnak a híres balerináé mellé.

Az előadás pontosan azt nyújtja, amit a címe is ígér: nosztalgikus utazást és tisztelgést az orosz származású, világhírű balerina előtt. 

A nosztalgia nemcsak témájában, de hangulatában is végig belengi az előadást, a zene recsegése a bakelitek akadását, a filmek minősége pedig az 1910-es évek filmgyártását idézi meg. Az előadás első felében egyértelműen az emlékezésé a főszerep, melynek során bepillantást nyerünk Anna Pavlova életébe és munkásságába, miközben ő maga Gerlits Nikolett mozdulatain és testén keresztül jelenik meg.

Az előadás második fele akár tánctörténeti tanulmányként is értelmezhető. Különböző tánc-, zene- és művészi stílusok követik egymást: jazz, modern tánc, street dance, performansz.

A táncjeleneteket látványos videóeffektek kísérik, amik kétségtelenül hatásos látványvilágot hoznak létre, ugyanakkor a jelenetek közötti kapcsolat nem teljesen egyértelmű. 

Néhány visszatérő mozdulatot lehet csak észrevenni a koreográfiák között, aminek alapján arra jutok, hogy Anna Pavlova leghíresebb táncának, a Hattyú halálának feldolgozásait látom különféle stílusokban. Ám az értelmezésen csak pár pillanatig gondolkodom, mivel a zene, a videó és Mándy Ildikó koreográfiájának összhatása magával ragad és az előadás végéig hatása alatt tart. 

Fotó: thealterphoto2023

(Mándy Ildikó Társulata: Pavlova – táncszínház * a 33. THEALTER plusz programja)