Jászay Tamás: Tudtam, hogy ebből történet lesz

A fesztivál a születéssel zárult, most én is azzal kezdek. Nézzék a színlapot: csupa remek nő hozta létre a Manna Produkció Anya születik!-jét. Ami a THEALTER-en belül egy sorozat része is: jött a Tünet Együttestől a Burok, tavaly a MáSzínház Anya-e vagy?-ján szórakozott a közönség, azelőtt meg itt volt a mostanihoz hasonlóan a Manna bábáskodásával készült Minden negyedik.

Hiányt pótol az anyává válásról, szülésről és születésről, vele összefüggésben a nő fizikai és mentális változásairól alaphangon keserű humorral beszélő, megélt tapasztalatok birtokában formálódott színpadi gondolkodás ott, ahol a macsóskodással választást lehet nyerni.

Kell tehát a női nézőpont a színpadra (kis önfény: a THEALTER idei műsorában látványos a női fölény az előadások alkotóit tekintve), de vajon elég ez a jó színházhoz?

Szinte tapintható a nézőtéren a rokonszenv az Anya születik! két előadója, az alakváltó Botos Éva és a kissé szedett-vedett történetet lehengerlő energiákkal toló Réti Adrienn iránt. A Cseh Judit által rendezett, Réti Adriennel és Perczel Enikővel közösen írt szöveg Gileádból ismerős szituval kezd: a szülői tevékenység engedélyköteles lesz, mi pedig egy anyavizsga szemtanúi leszünk.

A disztópikus szál elszakad, Réti Adrienn karaktere, bár csetlik-botlik a vizsgapályán, szülővé minősíttetik, aztán jön a szülés, majd maga a rögvaló. A két színésznő életből kölcsönzött etűdöket fűz össze, közben hangot kap a barátnő, a szülésznő, az anya, meg kicsit a pasi is. A mindenkori anya által magányosan szürcsölt öröm/bánatkoktélt a nézőtéren sokan kóstolták már, én meg magamra vetek, hogy bajom volt az összetevőkkel.

Apropó, születés: az is őrült, aki ilyen vészterhes időkben társulatalapításra adja a fejét. És akkor ezennel az elmúlt évad legrokonszenvesebb őrültjeivé a DanteCasino ősszel alakult csapatát minősítem. A tavalyi THEALTER-en látott Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon csapatából nőtt ki a Szegeden már szintén többször látott Pass Andrea koordinálásával a különös nevű szövetség.

Délután gyerekelőadást hoztak: az először (és utoljára…) januárban játszott Az Ízetlen Paprikáskrumplit írta, rendezte, zenéli Kenéz Ágoston. Georgita Máté Dezső a garabonciás történetmesélő, hajlékony ágakból font mondatait pedig Ács Petra, Bartha Bendegúz, Podlovics Laura és Vilmányi Benett rendezi kompozícióba.

De még hogy: kompakt kis tárgyszínház ez, a megfáradt narrátor méretes túrapakkjából kerül elő minden kellék, hogy a színház varázserejének segítségével a szemünk előtt váltson funkciót és jelentőséget. A remekül szórakozó kicsiknek nyilván nem arról szólt ez az előadás, amiről nekem, ti. a lehetőségek égető hiányáról és a minden nehézséget felülíró kalandvágyról.

Kenéz Ágoston elöljáróban elmondja, hogy egy nap alatt született a fél óra színházból, fél óra közös zenélésből álló bábjáték. Azt meg én teszem hozzá, hogy nyilván nulla forintból és elsősorban kíváncsiságból az iránt, hogy létrejöhet-e nem létező körülmények ellenére, meg azokból következően valami érdekes. Jelentem, igen: mintha az történt volna, hogy a játékos kedvű csapata fogta a csupa ismerős mesepanelt, közelről megvizsgálta, kicsit összegyűrte, megtépte, összerázta, felborogatta és új rendbe állította őket – nagy köszönet érte!

Ahogy az esti, Osztályfőnöki című osztályfőnöki óra után is emelem összes kalapom. Kenéz Ágoston és Podlovics Laura ötletéből a DanteCasino csapata fejlesztette a játékot, és ez, a közösség ereje, energiája és szinergiája tényleg minden pillanatban tetten érhető. Eközben pedig valami hasonló történik most tizennégy éven felüliekkel, mint néhány órával ezelőtt az alattiakkal: az ismerős rend gyorsan felbomlik, mi pedig rácsodálkozunk a néhány kellékkel hiánytalanul megkonstruált világ veszélyes kilengéseire és váratlan elágazásaira.

Azért érdemes játszani, mert sose tudjuk, mi lesz a vége, és bár színházban nem vagyunk ehhez szok(tat)va, ezen az osztályfőnöki órán minden is megtörténhet. Koncz tanár úr, alias Kenéz Ágoston törióra helyett úgy dönt, hogy inkább beszélget az osztálykiránduláson történtekről.

Ács Petra, Bartha Bendegúz, Georgita Máté Dezső, Hrisztov Toma, Oleksza Laura, Podlovics Laura és Vilmányi Benett heten alkotják ezt az összetartó, mégis robbanékony, mert detonációra nagyon is hajlamos osztályközösséget.

Nem vagyok a DanteCasino menedzsere, de céges csapatépítőkre simán beajánlanám a játékot, ahol a szigorúan szabott keretek adottak, de azután már minden rajtunk, nézőkön múlik. A táblára felhúzott szociometriai hálót minden alkalommal a véletlen szeszélye formálja, arról pedig, hogy ki kivel milyenben van/volt/lesz, mi döntünk. De ez mind hagyján, amitől az Osztályfőnöki az idei fesztivál egyik csúcsélménye a számomra, az az egyszerre lendületes és szellemes, értő és érzékeny közlekedés színészként és (kis)csoportvezetőként; az, ahogyan a fiatalok formát alakítanak és tartalmat hoznak létre velünk és nekünk.

A Szegedi Nemzeti Színházban évek óta működő, Kállai Ákos által koordinált Kooperáló Színházpedagógiai Alkotótér helyi felnőttekből álló szabadcsapata, vagyis a Szövet Alkotóműhely jegyezte Özönvíz számomra a szegedi kőszínházi évad messze legizgalmasabb vállalása volt. A Kállai Ákos és Farkas Atilla által vezényelt munka gyarapítja a hiányzó pénzügyi kereteket ellensúlyozó, lelkesedésből, elkötelezettségből és kíváncsiságból született fesztiválelőadások számát.

A kiindulópont, inkább csak apropó a szegedi nagyárvíz: a résztvevők kutatómunkája eredményeként egy 19. század végi virágzó alföldi városról kapunk villanásnyi felvételeket. Aztán jött a víz, és bár mindent elpusztított, és ami ennél lényegesebb, százötven emberéletet is követelt, a mai Szeged valójában ekkor született meg.

Vigyázz, mélyvíz, kiáltanám, de hát itt senkit se kell félteni. Az Özönvíz résztvevő-alkotói, Bene János, Börcsök Katalin, Gál Attila, Gera Zsuzsanna, Kállai-Verba Eszter, Kurucz Barbara, Orbán József, Pigniczki Péter, Savanya Brigitta, Vörös József és Záhonyi Zoltán rutinos karcsapásokkal úsznak a sötét víztömegben. És itt már rég nem a várospusztító természeti csapásról van szó, hanem kinek-kinek a saját életéről.

Bevallom, harmadszor is ámulva nézem ezeket a gyönyörű embereket, akik hallatlan bátorsággal állnak ki elénk, hogy legintimebb titkaikról, félelmeikről vagy vágyaikról meséljenek. Az autóbalesetben elveszített osztálytárs hibátlan dramaturgiával elmondott sztorija, a megrendítő abortusztörténetek pedig épp akkorát ütnek, mint elsőre.

A nagyárvíz utáni, vitatott eredetű bon mot valóra vált. Önkényesen módosított verzióját én most egészen tágan értem, benne a 33. THEALTER fesztivál minden fellépőjével és összes nézőjével. Mert amúgy ennyi a lényeg: Szeged szebb lett, mint volt.

Fotó: Thealterphoto2023

(6. nap: DanteCasino: Az Ízetlen Paprikáskrumpli; Szövet Alkotóműhely: Özönvíz; DanteCasino: Osztályfőnöki; Manna Produkció: Anya születik!)